Szívek harca

Sziasztok édeseink! Reméljük jól megvagytok, s néhányan ezt a kis novellát is elolvassátok Justin&Nadine és Valerie életéről. Ez egy igazi lezárás, és valami újnak a kezdete. Mert ugye Jb életét folytattuk itt: You gave me faith. Kellemes ünnepeket kívánunk, reméljük remek szünetetek lesz! (:

Vivi&Flóraa

Szívek harca

*Valerie*

Nem tudtam felfogni, hogy miért tettem. Fogalmam sem volt róla, hogy miért jöttem el ide. De megtettem és azt hiszem nem bántam meg. Túlságosan kíváncsi voltam arra a lányra, akit Justin szeretett egykor. S nem azért, mert féltékeny voltam, vagy mert szerelmes lettem volna Justinba. Nem, nem azért. Hanem azért, mert láttam, hogyan néztek egymásra a könyves boltban. Először nem akartam elmenni vele, de tudtam, hogy szűksége lesz a támogatásomra. Így elmentem és a szívem szakadt meg mikor sírni láttam őt. Soha sem gondoltam azt, hogy szégyen ha egy férfi sír, mert nem volt az. Tudtam, hogy Justinnak sikerült lezárnia a múltat, de nekem nem. Nem csak a sajátomat, de az övét se. Nem értettem miért adta fel ilyen könnyen, hiszen az elmondása szerint halálosan szerelmes volt a lányba. S most őt idéztem. Ezért miután haza mentem első dolgom volt az, hogy felmentem az internetre és beírtam Nadine nevét a keresőbe. Meglepődtem mikor megláttam, hogy egy kávézóban fog énekelni, de tudtam el kell mennem.

Most pedig itt ültem egy eldugott, csendes kávézóban a sarokban és néztem az egyre növekvő tömeget. Tudtam, hogy előrébb kéne mennem ha látni is szeretnék valamit, de se erőm, se kedvem nem volt hozzá. Így inkább leadtam a rendelésemet és vártam. Vártam arra a lányra aki megváltoztatta a legjobb barátomat. Sokat gondolkoztam azon, hogy Justin mit jelent nekem. De egyszerűen nem tudtam rá jönni, össze voltam zavarodva. De segíteni akartam a barátomnak. Segíteni, hogy boldog legyen, újra. Mert hiába mosolygott a kamerákba, nem volt őszinte. Csak akkor volt igazi szívből jövő a mosolya ha velem volt. Ez pedig megdobogtatta a szívemet. Hiszen alig pár hét telt el és mi mégis közel kerültünk egymáshoz. Ő a titkom őrzője és a támaszom is egyben. Egyszerűen hitet adott nekem.

A tömeg felmorajlott és a színpadnak kialakított elkerített részen megjelent Nadine. A régi fotókon szőke hajában színes csíkok voltak, de ezt már kinőtte. Haja hullámosan hullott a vállára, egy fekete nadrágot és egy sárga rojtos felsőt viselt. Gyönyörű volt és a különleges kisugárzása volt, de én magam se tudnám megmondani mi volt benne az.

Miután köszöntötte a közönséget a zongorista srác egy lágyabb dallamot kezdett el játszani, én pedig érdeklődve figyeltem a dalszöveget. S miután kezdtem felfogni akaratlanul is bűntudatot éreztem.

- I've been weighed down by the silence (Lenyomott a csend) All these words that don't come out, out (Mindazok a szavak, amelyek nem jöttek ki, ki) Been tempted just to write it (Kísértenek, hogy csak írjam le őket) And say i'm sorry without a sound ( És egy hang nélkül mondjam el, hogy sajnálom) - gondolkoznom se kellett, rögtön tudtam, hogy kinek szól ez a dal és azt is, hogy ez őszinte. Annyira egyértelmű volt, hogy Justinnak írta. S azt hiszem a szívem szakadt meg. Biztos voltam benne, hogy Justin ezt még nem hallotta. S lehet, hogy hallania kéne, de nem akartam felszakítani a sebeit. - 'Cause we been drifting of so far (Mert túl messzire sodródtunk) That i don't even know where we are (Hogy már nem is tudom hol vagyunk) But wee can try and we can speak (De megpróbálhatjuk, és beszélhetünk) Before we're lost indefinitely (Mielőtt végtelenül elveszünk) - nem tudtam miért de sírni kezdtem. Azt hiszem meghatott a dal. Az, hogy valakik így szerették egymást. A reménytelenséget olvastam ki a szemeiből és láttam, hogy nem sok kell neki és elsírja magát. Egy pillanatra rám pillantott és én tudtam, hogy felismert. De nem zavarta hiszen a dalt ugyan úgy folytatta, mintha mi sem történt volna. - If we're not stupid (Ha nem vagyunk ostobák) We'll both hold on for dear love (Ragaszkodunk a drága szerelemhez) Find our way through this (Rálelnénk utunkra, ezen keresztül) It's not worth just giving up (Nem éri meg csak úgy feladni) 'Cause I've got some fire left in me (Mert maradt még bennem némi tűz) And I don't see us ending this way (És nem látom, hogy így érnénk véget) If we're not stupid (Ha nem vagyunk ostobák) We'll both hold on for dear love, love (Mindketten kitartunk a drága szerelemért, szerelemért)

Nadine-nak gyönyörű hangja volt, mégsem figyeltem oda a többi dalára. Képtelen voltam, hiszen ez az egy túlságosan felzaklatott. A koncert vége után zúgott a fülem, szédültem és izzadtam. De nem foglalkoztam vele, egyszerűen csak törtem magamnak az utat, hogy beszélhessek vele. Muszáj volt.

Mikor oda értem hozzá, rám nézett és egy nagyot sóhajtott. Intett, hogy kövessem és a személyzeti öltözőhöz vezetett. Ott megállt velem szemben és várt. Bágyún néztem rá, de összeszedtem magam és bele kezdtem az értelmetlen beszédemnek.

- Igazság szerint azt se tudom, hogy tudod e ki vagyok. De ez most nem lényeg, egyszerűen csak el kell mondanom, hogy sajnálom. Sajnálom, mert eddig csak azt tudtam, hogy őt viselte meg a szakítás, hogy szenved. De tévedtem. Viszont nekem ő fontosabb és védeni akarom. De ezt nem is tudom miért mondtam és azt se, hogy miért is vagyok én itt - hebegtem - habogtam össze vissza és vártam mikor küld el melegebb éghajlatokra. De nem ezt tette és ezzel meglepett. Hiszen Justin hevesnek írta le a lányt, de ehelyett csak egy fáradt mosolyt varázsolt az arcára.

- Láttalak a múlt héten, szóval emlékszem rád. Ő szakított velem, így nincs mitől tartanod. Boldogok lehettek együtt - nézett rám keményen és a színpadon látott kedves lánynak nyoma veszett. Elszorult a torkom és hatalmas erőfeszítések hatására tudtam csak megszólalni.

- Mi nem... - kezdtem a mentegetőzésbe de rájöttem, hogy felesleges. - A legjobb barátom! S nem akarom elveszíteni és szar azt látni, hogy minden nap fájdalom van a szemeiben és sokszor csak ül és gondolkozik. Néha olyan, mint egy élőhalott. Pedig hónapok teltek el a szakításotok óta - ráztam meg a fejemet kissé idegesen. Éreztem, hogy a vér az ereimbe szökik.

- Figyelj, én végeztem Justinnal. Örökre egy részem marad, de már vége. Lehet, hogy nem jártok, de egy olyan kapocs van köztetek ami köztem és közte soha sem volt meg. Tudod Leila elejtett egy két mondatot rólatok, s tudom, hogy Justin ölni is képes lenne érted - fejezte be és neki dőlt az egyik szekrénynek fürkészve nézett én pedig azon agyaltam mit is mondhatnék neki. Nem tudtam. Tényleg nem.

- Most már értem, hogy miért szeretett beléd - jegyeztem meg halkan, de abban a pillanatban éreztem, hogy a térdem összecsuklik és a földön kötök ki. Nem vesztettem el az eszméletemet, de remegtem és képtelen voltam mozdulni. Csak az erős fájdalomra tudtam gondolni amit a hasam okozott. Olyan mélyen nyilallt bele, míg még soha.

- Jézusom - hallottam meg egy sikolyt aztán láttam, hogy Nadine kiszalad, s a telefonjával ér vissza. - Hívták a mentőket, s most olyat fogok tenni érted amit már régóta nem tettem meg.

- Mi? - nyögtem ki halkan de rám se figyelve emelte a füléhez a telefont.

- Justin! Jó ez most nem fontos. Hallgass már végig! - hadart idegesen és láttam rajta, hogy legszívesebben üvöltözne. – Valerie-ról van szó! Mi? Nem, de hogy is. Justin velem van és... összeesett. Hívtam a mentőket de szüksége lesz rád. Öhm, oké értem. Nem szólhatnak a szüleinek a kórházban. Megjegyeztem, de miért? Oké, értem. Siess!

- Köszönöm - suttogtam miután letette a telefont és lehunytam a szememet, s vártam. De aztán tompaságot éreztem és elaludtam.

Egy fehér szobában ébredtem, tudtam, hogy hol vagyok és megijedtem. Rögtön a hasamhoz kaptam, mikor valaki megszólalt mellőlem.

- Minden rendben van vele - suttogta Justin és a kezemre tette az övét. - Soha többé ne ijessz meg ennyire.

- Sajnálom - mondtam rekedten és köhögtem egyet.

- Olyan buta vagy - nevetett és óvatosan átölelt. - Szeretlek te butus.

- Én is - suttogtam és mélyen beszívtam a belőle áradó kellemes parfüm illatot. A karjaiban lenni csodás volt és úgy éreztem, hogy minden rendben lesz.

- Oh, sajnálom - hallottam meg egy hangot és rögtön oda kaptam a tekintetemet. Nadine állt az ajtóban, Leila társaságában. A szőke lány szélesen elmosolyodott és leheveredett a szobában lévő fotelbe. Nadine zavarban volt, de összeszedte magát és mosolyogva sétált oda hozzám. - Ezt neked hoztam.

- Köszönöm - mondtam és mosolyogva olvastam el a borítóra írt szöveget: Szívek harca.

You gave me faith

Búcsú

Sziasztok!

Tudjátok ritkán búcsúzunk egy történettől külön bejegyzésben, de megérdemlitek. Mindig annyira lelkesek voltatok, köszönjük. Teljesen hihetetlen, hogy ennyien olvastátok ezt a történetet. Kihívás volt a javából. Flóra megtalálta azt a stílust amiben a legügyesebb, míg én küszködtem az első részemmel. Furcsa volt és zavaros, de rájöttem, hogy élvezem. Közel áll hozzám Nadine, mert a természete én vagyok. Szeretem ezt a történetet, olyan mintha egy újabb gyerekem nőt volna fel. Köszönjük a biztatást! (:

UI.: Az új Justin Bieberes történetünk linkje a héten felkerül. Bár már megvan a blog, ha szeretnétek kukkantsatok be, de a kinézet szörnyű. Link

Vivi

Emlékszem mikor Vivi felhozta a blog ötletét, minden erőmmel hadakoztam ellene, mert akkoriban nem túlzottan szerettem Justint. De ma már örülök, hogy belementem. Hihetetlenül sok mindent adott hozzám ez a blog. Bár már nem ez az első történetem, de hozzám tartozik és minden hibájával együtt büszke vagyok rá. Büszke vagyok magunkra amiért kitartóan megírtuk. De leginkább rátok, az olvasókra vagyok büszke. Rengeteg kattintást, kommentet és szeretetet kaptunk tőletek. Könnyeimmel küszködve írom ezeket a sorokat, mert Nadine és Justin közel került a szívemhez. Nehéz lesz elbúcsúznom ettől a történettől. De tudnotok kell, hogy dolgozunk egy új Justinos történeten.

Az epilógushoz annyit fűznék, hogy imádtam írni, de nehéz volt. Mert tudtam ez a végső búcsúm. Az okosabbak találni fognak benne egy jelet a jövőre nézve, de ennyi elég legyen. Remélem ti is annyira szerettétek, mint mi.

Jó olvasást!

Flóraa.

Epilógus

Epilógus

Szerettem, mindig is, de be kellett látnom, hogy a mi történetünk úgy volt tökéletes, ahogy a könyvében elmesélte nekem. - Justin Bieber

Ott ültem a könyvesboltban az asztal mögött és hitetlenkedve néztem az embereket, akik csak miattam jöttek oda el. Két hete jelent meg az első könyvem, amit a volt barátomnak írtam. Leírtam a megismerkedésünket, a kapcsolatunk első szárnycsapásait. Viszont akkor még nem tudtam, hogy el fog hagyni. Két hónap telt el, nekem viszont még mindig fájt. De megértettem Justint, túl sokat voltunk távol egymástól. Leila letett elém egy pohár kávét, én pedig hálásan rámosolyogtam a lányra. Kay sétált oda hozzám idegesen, kérdőn ránéztem.

- Eljött, itt van és nem egyedül... - motyogta dühösen.

- Ki van itt? - kérdezte Leila, de Kay nem tudott válaszolni, mert megelőztem.

- Justin - a falnál állt és engem nézett. Mellette egy barna hajú lány, aki szégyenlősen nézett körbe és szorosan fogta a kezében tartott Sparks könyvet.

- Valerie - bólintott Leila. Szóval ismerte a lányt. - Csak barátok.

- Hát persze... - morgott legjobb barátnőm. Nem gondolkoztam, csak felálltam és elindultam felé. Tisztán láttam a szomorúságot rajta. Amikor észrevették, hogy közeledem a barna hajú lány megszorította a kezét és valamit a fülébe suttogott. Aztán arrébb sétált. Justin még mindig a lány után nézett, de tudtam, hogy tényleg nincs köztük semmi. Láttam ahogyan rá nézett, fontos volt neki. De nem szerelemet láttam a barna tekintetben.

- Szia - suttogtam halkan, mire ő rám kapta a tekintetét és egy halvány mosolyt varázsolt az arcára. Hihetetlennek tartottam, hogy ő szakított, mégis én voltam az erősebb. Ott álltunk egymással szemben néma csendben. Annyi mindent akartam neki mondani. Elmondani, hogy fáj amit tett velem. Hogy haragszom rá, mert szeretem és vele akarok lenni. A képébe ordítani azt, hogy önző disznó, mert nem törődött velem és ide meri tolni a képét. Meg akartam kérdezni tőle azt, hogy miért jött el. Hogy mit akar tőlem. De egy hang se jött ki a torkomból. Lefagytam a közelségétől. Nem tudtam mi tévő legyek.

- Sajnálom - törte meg ő a csendet. Rákaptam a tekintetemet és könnyeket láttam csillogni szemeiben. Sajnáltam, hogy így lett vége a kapcsolatunknak. Megérdemeltünk volna egy happy endet. De a kezdet is nehéz volt, így a vége is.

- Tudom, de harcolhattál volna értünk, Justin. Megérdemeltem volna - suttogtam és sűrűn felfelé pislogtam, hogy ne sírjam el magam. Közelebb lépett és szorosan a karjaiba vont.

- Szeretlek - mondta lágyan. Rájöttem, hogy miért jött el. Leakarta zárni a múltat, hogy valaki mással újra kezdje. Talán pont ezzel a lánnyal, akit elhozott magával. Óvatosan elengedett és oda sétált a lányhoz. Aztán együtt kiléptek az ajtón.

- Örökre - suttogtam a hátának. Tudtam, hogy lehetek még boldog. De senkit se fogok úgy szeretni, mint őt. Viszont tisztában voltam azzal, hogy ez így jó. Mert tudtam, hogy neki így lesz a legjobb. Túl sokat voltunk távol egymástól. Boldogok leszünk mindketten, csak nem együtt. A mi könyvünk így teljes egészében véget ért, mindörökre. 

Vége

XII.

Sziasztok!

Utolsó fejezet, reméljük mindenkinek tetszik. Az epilógus a napokban esedékes, örömmel várjuk a véleményeiteket.

Flóra és Vivi

XII. fejezet

Nem tudtam mit kezdeni magammal, beleszerettem. Annyi biztos volt, hogy a jövőben is magam mellett akartam tudni. – Justin Bieber

Tudod gyakran elgondolkoztam a kapcsolatunk alatt, hogy mire lesz ez az egész hívatott. Szerettelek, szerettél, a mai napig így vagyunk ezzel. Mégis hova jutottunk? Nevetséges a mostani életünk. Persze ez akkor is igaz volt mind a kettőnkre. Amikor felkeltem aznap, az előadás napján, fáradt voltam. Tudtam, hogy ott fogsz várni a reggelinél, ez jó érzéssel töltött el, de a készülődés hosszan elnyúlt. Nyúzott voltam, ugyanis Kay egészen hajnalig arról áradozott, hogy megismert egy szexi pasit, aki csak úgy nyaral itt. Örömmel vettem a jókedvét, így nem rondítottam bele, hogy aludni akarok.

Halkan felsóhajtottam, mikor kopogtak az ajtómon, féltem, hogy valami kellemetlen dolog vár majd rám, de helyette ott álltál te, fitten és mosolyogva. Egyből jobb kedvem lett, a nyakadat átkarolva húztalak be a kabinba, s csókoltalak meg.

- Minden reggel ilyen fogadtatást akarok – suttogtad az ajkaimba. Adtál még egy puszit rájuk, majd a kezeiddel jó erősen magadhoz húztál egy ölelésre.

- Mindig megkapod – kuncogtam a nyakadba. Tudtam, hogy elvigyorodtál. – Készen vagy? Ma előadás! – suttogtam. Izgultam, így a hangom tényleg nem volt több mint motyogás, de te meghallottad.

- Remek leszel, együtt leszünk azok.

- Tudom – sóhajtottam, majd újra megcsókoltalak.

A nap lassan telt, mindenki a színfalak mögött sürgött, de az én gyomrom nem csak a fellépés miatt volt mogyoróméretű, hanem mert felhívott anyám, hogy este hétre ott lesznek. Eltudtad ezt hinni? Képesek voltak ezért oda utazni. Nem akartam, hogyan is akarhattam volna? Ha megláttam őket csak a gúnyt és a szenvedést tudtam leolvasni az arcukról. Utáltak engem, próbálták tettetni, de erre bárki rájöhetett, aki beszélt velünk öt percnél többet.

- Kérlek Nadine – sóhajtott Kay már vagy tizedszerre  ugyanis ő adta rám a jelmezem, ezért pedig hálás voltam. Egyedül a gondolataim zavartak. A szüleim, te, a lassan véget érő hajóút, a média. Minden összecsapott a fejem felett, de tudtam, hogy ezeken könnyen segíthetek, csak kell pár perc, míg beszélek veled. – Mindjárt készen vagyok, s mehetsz Justinhoz.

- Honnan veszed, hogy…? – kérdeztem. Ő pedig csak megrázta a fejét, ismert.

- Figyelj rám egy picit, jó? A szüleid seggfejek, ha nem akartak gyereket, minek házasodtak össze? Jó partik voltak egymásnak? Na és? Ha egyszer nem szerették egymást, de anyud teherbe esett, arról nem te tehetsz. Szeretniük kellene téged.

- Kay, te ezt nem értheted…

- Pontosan értem, tudod, hogy igazam van. Ne okold már magad, miattuk! – Nézett mélyen a szemembe, miközben a hangját kicsit megemelte. Hihetetlen volt, hogy erőt tudott adni. Fontos volt nekem, így beismertem, hogy igaza van. – Na látod, mi van még? Ja az iskola. Velem ez után is találkozol majd, ahogy Justin is kerít rád időt. Szereted nem? Akkor meg fogd fel egy nehéz játéknak. Ha ő kell neked, akkor küzdj meg a médiával, s a barna a herceg a tied lesz.

- Mindig annyira egyszerűen látsz mindent. De mi van akkor ha nem működik majd? A szárazföldön nem leszünk minden egyes nap együtt. Nem fogunk összeköltözni és boldogan élni, míg meg nem halunk. Ez nem egy tündérmese – motyogtam. Igazam volt. A mi mesénk tényleg csak közelített hozzá, mégsem vagyunk benne boldogok. Felhőtlenül, csak ebben a pár napban voltunk. De nem bánom, ha kellene újra elkövetnék minden egyes hibát, mert te vagy a legjobb dolog az életemben.

- De lehet az, küzdj érte.

Én ezt tettem. Küzdöttem érted, minden egyes pillanatban. Megérte? Igen. Csak ne fájna most annyira, csak ne gyötörnének újra a kétségek belül. Rettegek a jövőtől, mindig is ezt tettem. Soha nem engedtem senkit közel magamhoz, mert belém tapostak. De te most is itt vagy velem.

- Lassan kezdünk. – Nyitott be Leila. Mind a ketten bólintottunk, majd ezt látva beljebb lépett, s megállt mellettem. – Boldog vagy, mind a ketten azok vagytok. – Ezt csak úgy kijelentette, miközben az arcomat fürkészte. Igaza volt. – Örülök nektek, Nadine. Bár tudom, hogy vannak kétségeitek, segítek bennük ha tudok. Justin erős, ahogy te is, így nem féltelek titeket. De a média erős játszótárs, viszont egyet ígérj meg nekem: Justinban soha ne kételkedj. Imád téged, harcolni fog a szerelmetekért.

- Köszönöm lányok, komolyan – mosolyogtam a két barátnőmre. Lehet, hogy akkor még nem ismertem ennyire ezt a szőke lányt, de tudtam, hogy számíthatok rá. Így is volt, sőt most is így van.

- Na menjünk, mert kezdünk – nevetett Kay, majd belém karolt, s kihúzott az öltözőből. A színfalak mögött a szüleim álldogáltak, merev háttal, s mű mosollyal. Én is felvettem ezt a viselkedést, majd hozzájuk sétáltam. Amint odaértem gyenge puszikkal, s félszeg ölelésekkel üdvözöltük egymást, majd odaléptél te is. Nem tudtam miként kéne viselkednem, mert a hajón mindenki tudott rólunk, de a szárazföld más övezet volt. Felsóhajtottam, majd a kezedért nyúltam. Nem érdekelt mit gondolnak, a barátom voltál, s szerettelek.

- Nadine, megmagyaráznád, kérlek? – sziszegte felém anyám. Megráztam a fejemet, feleslegesnek tartottam a hegyi beszédet, ő jobb volt ebben. – Kisasszony nem tudom mit képzelsz magadról, de nem feküdhetsz le mindenkivel, aki a te korosztályodban híresnek számít. Sok pénzünk van, fizetünk azért, hogy makulátlan híred legyen, s a népszerűséged az egeket verdesse a Tv-ben, de ezt még mi sem értjük. Ugye? – fordult apám felé. Felkuncogtam, ugyanis ő olyan riadt képet vágott. – Hogy merészeled? – Ragadta meg anya a karom, mire azonnal arrébb húzódtam, és te átölelted a derekam.

- Ne haragudjon asszonyom, de nem értem önt. Miért feltételezi, hogy a lánya csak azért van velem, mert híres vagyok? Szeretjük egymást.

- Persze – nevetett fel szarkasztikusan. Megrántottam a vállam, majd rájuk mosolyogtam, s ott hagytam őket, magammal húzva téged is. Egyáltalán nem lepődtem meg a viselkedésükön, azon meg végképp nem, hogy a következő hónapokban már jó partinak találtak téged, hiszen a kislányuk így még híresebb lett. Szánalmasnak tartottam őket.

Az előadás végénél jártunk. Nate éppen a saját dalát énekelte nekem, arról, hogy mennyire szeret, s nem akar elhagyni. Ez a dal volt az, mikor megkértelek, hogy segíts benne. Nem ment volna nélküled, a mai napig hiszek ebben. S ahogy láttalak velem szemben ülni a zongoránál, most is él bennem a gyanú, hogy ez a dal nekem szól. Oda illő voltál, Nate karakterét nem kellett megformáznod, mert te voltál az. Nate egy elveszett srác volt, míg meg nem ismerkedett Julie-val. Ismerős, ugye?

Mondd, hogy jobban szeretsz,

Mint azelőtt.

És ne haragudj, hogy így kell lennie,

De haza jövök,

Haza fogok jönni,

És ha azt kéred, hogy maradjak,

Maradni fogok.

Megpróbáltam nélküled élni,

De könnyek hulltak a szememből.

Magányos és üres vagyok,

Istenem, szétszakadtam legbelül.

Felnézek a csillagokra,

Remélem, te is ezt teszed.

És valahogy közelebb érzem magam,

És hallom, ahogy mondod...

Oh, oh, hiányzol.

Oh, oh, kellesz nekem.

Beléd habarodtam, mint Nate-be vagy Justinba. Mind a két személy egy és ugyanaz volt, de addig nem jöttem rá. Viszont akkor, szemben állva veled, hallgatva a dalt rá kellett ébrednem, hogy boldog lehetek, veled, de ezt az időt valahol, valaki számolja. Mert olyan szó nincs, hogy örökre.

7# Díj

Köszönjük a díjat Dalmii♥-nak. (:

Vivi válaszai:
-Melyik karakter áll a legközelebb hozzád a történetedből?
Nadine
-Mit érzel amikor hirtelen ihlet tör rád?
Azonnal géphez kell kerülnöm, különben szétrobbanok.
-Melyik könyvkiadónak mutatnád meg először a történetedet ha felbátorodnál kiadatni?
Egyiknek sem, nem akarok semmit kiadni.
-Mit szeretsz csinálni a hétköznapjaidon?
Olvasni.
-Milyen volt a nyarad?
Jó, sokat voltam Esztivel. (:
-Mióta blogolsz?
Uhh ez nehéz kérdés...Már elég régóta, várj utánajárok. 2010. július.
-Mi az amit a legjobban szeretsz magadban?
Semmi? Hülyén hangzik, de tényleg nem tudnék kiemelni semmit.
-Mi adta az ihletet a történeted elkezdéséhez?
Nyáron kint feküdtem a hintaágyban és elgondolkoztam egy hajóról, így született meg az alapötlet.
-Mit szeretsz jobban.Ha egy jó,erős kritika jön a blogodra vagy ha egy szimpla "Nagyon jó,Kövit" Kommentár?:D
Ha egy erős kritika.

Flóraa válaszai:
-Melyik karakter áll a legközelebb hozzád a történetedből?
Kay
-Mit érzel amikor hirtelen ihlet tör rád?
Azt, hogy írnom kell...
-Melyik könyvkiadónak mutatnád meg először a történetedet ha felbátorodnál kiadatni?
 Ulpius-ház
-Mit szeretsz csinálni a hétköznapjaidon?
Enni.
-Milyen volt a nyarad?
Jó.
-Mióta blogolsz?
Három éve.
-Mi az amit a legjobban szeretsz magadban?
Vivit. Mert ő egy részem.
-Mi adta az ihletet a történeted elkezdéséhez?
Vivi találta ki.
-Mit szeretsz jobban.Ha egy jó,erős kritika jön a blogodra vagy ha egy szimpla "Nagyon jó,Kövit" Kommentár?:D
Kritika.

Kérdéseink:
- Melyik évszakban születtél?
- Egyedül vagy párban jobb blogolni?
- Szereted a magas sarkú cipőket?
- Milyen színű a szobád?
- Egy blogon mit kedvelsz jobban: a boldog befejezést, vagy a szép, de sírós végeket?
- Mi a kedvenc zeneszámod? Aminek a szövegébe beleszerettél?
- Mi a kedvenc kajád?
- A hétvégéidet otthon töltöd vagy a barátaiddal?
- Szereted a gyertyákat?
- Szereted a krimiket?
- Milyen sorozatokat nézel?

Akiknek küldjük:
georgia rose♡ 
 W. Susan
Michelle Brooks†
••Macy Claudia Morrow♥••

XI.

XI. fejezet

Életemben először éreztem ilyet, s féltem, hogy elcseszem. Együtt kellett összehoznunk valami olyat, ami mind a kettőnknek új, s ismeretlen. - Justin Bieber

Reggel arra ébredtem, hogy az arcomat simogatod, kellemes érzés volt, de abban a pillanatban tudtam, hogy valamit nagyon elcsesztünk. Lassan nyitottam ki a szemeimet, próbáltam hozzászokni a világossághoz, s a mozdulatlanság megnyugtató csendjéhez. Olyan volt az a reggel, mintha újjászülettem volna. Mellettem voltál, a tenger nem hullámzott alattunk, így bebizonyosodott számomra, hogy én kellek neked. Nem rohantál máshoz, pedig megtehetted volna, itt a szárazföldön könnyen máshoz futhattál, de nem tetted. Kicsattanó örömmel, s fájó végtagokkal fordultam feléd az ágyban. Nem tudtam miként kerültem oda, de sokkal kényelmesebb volt, mint a földön aludni.

- Jó reggelt - mosolyogtál rám. Felkuncogtam csillogó szemeid láttán. Hihetetlen volt az egész.

- Lekéstük az iskolát… - morogtam szórakozottan. Nem nagyon érdekelt, inkább tényként mondtam, mintsem kérdésként. Abban a pillanatban csak te voltál a fontos. Most is így van Justin. Örömmel fordulok feléd, ha gondom van, vagy hiányzik az igazi élet, te ezt megadod nekem.

- Anyu betelefonált, hogy egy napig kikért minket, így este nyolcig maradhatunk itt, de ha addig nem érünk oda, kirúgnak minket. Szerintem a tanárnőt, így is felbosszantottuk, ma nélkülünk kell próbálnia.

- Holnap főpróba, Justin. Vissza kell mennünk - sóhajtottam. Felkönyököltem, majd feléd másztam, a takaró alatt. Nem volt rajtad ruha, egy pillanatra összeért az ágyékunk, s éreztem mennyire kívánsz engem, de akkor nem volt megfelelő az időpont. Persze, tudtam, hogy legszívesebben magad alá görgetnél, s megcsókolnál, de nem tetted. A kezeidet a derekamon pihentetted, úgy markoltad mintha féltél volna. Talán így volt? Nem akartad, hogy ott hagyjalak? Kétségeid voltak? Nekem is, de már fele annyi sem, mint tegnap. Egy nap alatt, egyetlen randi kellett ahhoz, hogy kiűzd a félelmeimet a fejemből, mert bárhogy is nézzük, azok csak ott léteztek. A szívem a tied volt már az elejétől fogva. Esküszöm nem akartam, ahogyan te sem, de olyan megnyugtató volt veled lenni, mint amikor színészkedtem.

- Nyugodj meg, kérlek - suttogtad a szemeimbe nézve, majd felvezetted az egyik kezed a tarkómra, s magadhoz húztál. - Szeretlek, Nadine - motyogtad az ajkaimba, majd megcsókoltál. Lefagyva hagytam, hogy azt tegyél velem, amit akarsz. Nem hittem a fülemnek. Azt mondtad, hogy szeretsz. Soha, senki nem mondta ezt, főleg nem egy fiúm. Hihetetlen volt, Justin. Eltudod hinni, hogy mennyire? - Fontos vagy nekem - mosolyogtál, mikor elváltak ajkaink. Döbbenten néztem végig az arcodon, az összes apró rezdülésedet megfigyeltem. Ajkaid mosolyra húzódtak, szemeid csillogtak, ahogy engem figyeltél, s a homlokodon összefutottak a ráncok. Izgultál a válaszom miatt? Pedig nem kellett volna, én is így éreztem, de nem voltam képes ezt a tudtodra adni, szavakkal nem. Közelebb hajoltam hozzád, majd újból megcsókoltalak. - Mit csinálunk ma?

- Amihez kedved van, s nem, nem fogunk az ágyban fetrengeni, azon kívül gondoltam - nevettem. Az arcod megnyúlt, majd elnevetted magad. Bólintottál, s ismét megcsókoltál.

Az egész napot a házban töltöttük, persze, hiszen veled nem mehettem ki a nyilvános helyekre, de akkor nem is érdekelt. Emlékszel, hogy nem is olyan rég mennyire kiborultam ez miatt? De már nem fontos, mindig megtudtál győzni, hogy a lényeg, a kettesben együtt töltött idő, s nem az, hogy hol vagyunk.

- Lassan indulnunk kell - motyogtam. A karjaidba bújva néztem a Tv-t, míg te a hajamat simogattad, s a színes tincseimmel játszottál. Remekül éreztem magam egész nap. Teljesen feloldottam a közeledben, jó érzés volt csak úgy pihenni, veled. Te is ezt érezted? Remélem…

- Még van fél óránk, mit csináljunk addig? - kérdezted felhúzott szemöldökkel, s magaddal szembe fordítottál. Belenéztem a szemeidbe, amik vágytól ködösek voltak, de nem akartam lefeküdni veled. Tudtam, hogy fékezhetetlen vagy, a tudtomra adtad aznap párszor, s ezt a mai napig tudom. De akkor naiv voltam, így eltoltalak magamtól, s kiszálltam az öledből. Összeszűkült szemekkel néztél, miközben végigsétáltam a nappalin, s összeszedegettem a ruháim, majd magamra kapkodtam őket.

- Induljunk, jó? - kérdeztem, mire te morogtál valamit, de felkeltél és összekészülődtél. Amint mindennel készen voltunk, megfogtam a kezedet, de téged ez cseppet sem érdekelt. Úgy viselkedtél mint egy kisgyerek, akinek nem teljesítették az egyik vágyát. Talán így is volt, de nem éreztem magam ezért gonosznak. Egy kapcsolat nem csak a te vágyaid kielégítéséről szól, így örömmel vettem a kudarcodat. Lehet, hogy az én érzéseimet is figyelembe vetted aznap, de te kerültél előnybe.  - Meddig hisztizel? Mert ha sokáig, akkor inkább holnap el sem megyek a próbára.

- Nem sokáig, de mondjuk ha velem aludnál jobban viselkednék.

- Nem fogom az egész éjszakámat szeretkezéssel tölteni, Justin - morogtam. Elnevetted magad, s közelebb húztál. Ajkaimra adtál egy puszit, majd mosolyogva öleltél meg.

- Csak aludj velem.

- Nem fogok - nevettem fel, mikor lesegítettél a repülőről, majd gyorsan elkezdtem rohanni a kabinom felé. Tényleg nem aludtam veled. Megérdemelted a hisztid miatt… Megtanultad, hogy kettőn áll a játék, a mai napig így vagyunk ezzel.

X.

Sziasztok!

Megjöttünk a fejezettel. Számoljátok már a végét? Mert mi igen, de még nem temetjük a történetet. Kíváncsiak vagyunk a véleményetekre, ugyanis be kell vallanunk, így a vége felé eléggé érdekelne bennünket a mi nem tetszett megjegyzések. Jó olvasást!

Flóra és Vivi

X. fejezet

Tudtam, hogy beleszerettet. Láttam ahogyan egymásra néztek. Nem voltam boldog ettől, fájt. De az a tudat megnyugtatott, hogy az ő érzései nem viszonzatlanok. Bieber tényleg szerette. - Pablo Delarosa

Bevallom neked, hogy másnap reggel rettegve léptem be az osztályterembe, nem tudtam mi lesz ez után. Még nem voltál ott, ez pedig egy percnyi nyugodtságot adott nekem. Szó nélkül ültem le a helyemre és senkire se néztem rá. Nem voltam rá képes. Féltem, hogy megbántad, hogy nem akarsz többet semmit. Felemésztett az a tudat, hogy lehet neked én csak egyetlen egy éjszakára kellek. Pedig nem így volt, te is ugyan úgy akartad folytatni azt ami kettőnk között volt, mint én. De mindketten féltünk az érzéseinktől.

Mikor megszólalt a csengő te is beléptél. Más voltál. Zavart fény csillogott a szemedben és kerestél valakit. Engem. Miután megláttál, elküldted a mellettem ülőt és helyet foglaltál. Nem néztem rád, nem tudtam mire számítsak. Így inkább az órát nézve számoltam a másodperceket, vártam a tanárt. De nem akart meg érkezni, így te kihasználtad az alkalmat és óvatosan megérintetted a karomat. Lassan néztem rád, de meglepődtem. Mosolyogtál, de a bizonytalanság jól látszódott rajtad. Te se tudtad mit akarsz, igaz? Mindketten ugyan abba a helyzetbe keveredtünk. Nem akartunk szerelmesek lenni, de mégis megtörtént.

- Óra után beszélünk? - kérdezted, én pedig nagyot sóhajtva bólintottam. Meg voltam róla győződve, hogy azt akarod velem közölni, hogy jó volt de nem kérsz többet belőlem.

- Igen, de előtte el kell valamit intéznem - mondtam halkan és a terem végében ülő Pablora lestem. Követted a tekintetemet és elfintorodtál. Ha más helyzetbe lettünk volna, biztosan elmosolyodok reakciódon. De akkor ott képtelen voltam rá.

- Nem ér rá később? - kérdezted és újra engem tüntettél ki a figyelmeddel. Makacs voltál már akkor is, nem tudtad elviselni, hogy Pablo fontosabb nálad. Pedig akkor ez már nem volt igaz. Sokkal fontosabb voltál bárkinél is.

- Így is túl sokáig halogattam - nem tudtál válaszolni, mert a tanár úr belépett és rögtön neki kezdett az anyagnak. Őszinte leszek, egyáltalán nem figyeltem. Téged néztelek egész órán és te is engem. Elvesztünk egymás pillantásában. Ezt pedig a többiek is észrevették. Tudtam, hogy a lányok féltékenyek rám, hiszen velem többet tősödtél, mint bárki mással ezen a hajón. Egyetlen egy ember nézte mosolyogva párosunkat. Leila. Akit gondolom már reggel beavattál. Hiszen ő volt az egyetlen igaz barátod a fedélzeten.

Óra után mindenki elindult a színház terembe, de én megálltam az ajtó előtt és vártam. Mikor Pablo oda ért, meg ragadtam a karját és arrébb húztam. Nagy levegőt véve néztem mélyen bele a szemébe. Semmit se tudtam kiolvasni belőle, de tudtam, hogy ezt elkell intéznem. Csak utána tudok veled is mindent elsimítani. Leakartam zárni a dolgokat.

- Mit akarsz? - kérdezte idegesen, én pedig hitetlenkedve ráztam meg a fejemet. El sem hittem, hogy ő a legjobb barátom volt, most pedig mégis úgy viselkedett, mint egy idegen.

- Beszélni. Figyelj, én sosem éreztem úgy, mint te. Egyszerűen sosem gondoltam azt, hogy te és én. Jó barátom voltál, a legjobb. Évek óta ismerlek. De amióta Justin meg érkezett, megváltoztál. Birtoklóvá váltál és ez megrémiszt. Én csak a barátod tudok lenni, viszont te nem akarsz az lenni - hadartam el egy szuszra az egészet. Tudtam, hogy el kell tőle búcsúznom.

- Megváltoztál - jelentette ki halkan és egy keserű mosolyra húzta ajkait. - Bieber szerencsés.

- Szerencsés?

- Féltem, hogy ez fog történi Nadine. Ki akartalak sajátítani, nem gondoltam rád. Ezért bocsánatot kérek. De megtörtént amitől rettegtem. Szóval remélem boldog leszel - mosolygott kedvesen, nem értettem mit miért mond. De tudtam mind ketten eltemettük a barátságunkat. Csak a jóra akartam vissza emlékezni.

- Vigyázz magadra - suttogtam és utoljára szorosan a karjaiba bújtam. Úgy szorított mintha az élete múlna rajta. Én még idegesebb voltam, mint előtte. Hiszen tudtam, hogy a neheze még csak most jön. Még veled is beszélnem kellett.

Fáradt voltam, hiszen órák óta próbáltunk. A közeledbe akartam férkőzni, de esélyem se volt rá. Táncoltunk, énekeltünk és a szöveget gyakoroltuk. Tele volt a fejem mindennel. Szabadulni akartam, de előtte még beszélni veled. Meg akartam tudni te mit gondolsz az éjszakánkról.

A tanárnő észrevette mindkettőnkön, hogy dekoncentráltak vagyunk, így inkább elküldött minket mára. Azzal az ígérettel, hogy holnap jobbak leszünk.

Megvártuk, hogy mindenki kimenjen és kettesben maradjunk. Miután ez megtörtént leültél mellém és óvatosan kisimítottál egy hajtincset az arcomból. Beleremegtem az érintésedbe, felrémlett a tegnap éjszaka.

- Nem akarom, hogy szórakozz velem - mondtam ki hirtelen, te pedig meglepődve figyeltél. Nem értetted igaz, hogy miért mondom? Nem hagytam, hogy válaszolj. Gyorsan folytattam a mondandómat. - A három hét alatt annyiszor bántottál meg míg más egész életemben. Justin, nem tudom mit akarsz. Nem tudom mit akarok.

- Egyet tudok - mondtad halkan és még közelebb csúsztál hozzám. Abban a helyzetben te sem voltál magabiztos. Nem tudtad mi tévő legyél. Ismerős a helyzet, hidd el. - Nem akarok a barátod lenni. Többet szeretnék.

- De én... nem állok arra készen, hogy a barátnőd legyek - vallottam be. Hiszen nem akartam áltatni magamat. Tudtam, hogy pár hét és visszatérsz a csillogó életedhez, én pedig itt maradok. Nélküled. Nem akartalak szeretni. Nem akartam azt, hogy fájjon.

- Akkor először randiznunk kell. Egy rendes randevú, minden féle célok nélkül. Csak mi ketten - mosolyogtál kedvesen és egy puszit nyomtál az arcomra. Boldog voltam, de féltem is, Justin.

Nem tudtam mit tervezel estére, pont ezért lepődtem meg mikor felértem a fedélzet tetejére. Felettünk egy helikopter volt, én pedig megdöbbentem. Hiszen az első hivatalos randinkon elhagytuk a hajót. Ami figyelmes volt tőled és nem tudtam elképzelni, hogy fenébe voltál képes elintézni ezt az egészet pár óra alatt.

Mikor beültünk, összekulcsoltad ujjainkat. Ismeretlen melegség járta át a szívemet, ez pedig a te érdemed volt.

Két órával később egy hatalmas luxus villánál szálltunk le, érdeklődve néztelek. De te csak mosolyogva vezettél a bejárathoz. Aztán kulccsal kinyitottad a zárat és beléptünk az ajtón. Akkor jöttem rá, hogy hol vagyunk.

- Te haza hoztál? - néztem rád hitetlenkedve, de egy apró mosoly játszadozott ajkaimon.

- Itt nem zavar senki - mondtad kedvesen és elkezdtél körbe vezetni. Minden helyiség csodálatos volt és gyönyörű. Akkor még nem tudtam, hogy később ez a hely az otthonom lesz. Egyetlen egy szobát nem mutattál meg. A hálódat. Ezzel akartad sugallni, hogy ma nem lesz szex? Mert ha igen akkor sikertelen volt. Hiszen mindketten tudjuk mi lett az este kimenetele és a másnap bosszúsága.

Nem csináltunk semmi különöset, rendeltünk kínait és a földön ülve beszélgettünk. Akkor és ott megismertük egymást. Egyetlen egy csók sem csattant el közöttünk. Csak néha egy érintést engedtünk meg magunknak. Ez most nem a testiségről szólt.

- Ha vissza akarunk érni indulnunk kéne - mondtad mögülem, de tudtam, hogy semmi kedved sincs vissza menni ahogyan nekem se volt. Ott akartam örökre maradni veled.

- Köszönöm az estét - fordultam meg és csókoltalak meg. Az este folyamán először. A szívem eszeveszett tempót diktált, a pulzusom az egekben volt. Megbolondultam a közelségedtől.

- A fenébe - morogtad és eldöntöttél a földön. Akkor ott tudtuk mindketten, hogy másnap hatalmas késéssel fogunk megérkezni a suliba. Ami miatt eget rengető balhé lesz. De akkor és ott nem érdekelt. Csak az ölelő karod és csókod tudott izgatni. Mert még egyszer átélhettem azt a csodát, amit előző éjjel.

A karjaidba elaludni csodálatos volt. Reménnyel telve aludtam el. Reméltem, hogy ez nem csak egy álom és nem fogok felébredni. Reméltem, hogy boldog leszek melletted. 

IX.

Sziasztok!

Flóra gépközelbe került, de még mindig nem jó az övé, így a szeptember 2-i folytatás jön, de utána kétséges a többi. Amint tudunk valami pontosat ordítunk. Jó olvasást kívánunk.

Flóra és Vivi

IX. fejezet

Sajnáltam őt, mert egyedül volt ezen a napon. Pedig minden embernek a szülinapja a legszebb nap az évben. De én ott voltam mellette és szerettem őt. Ennél többet nem tehettem. Viszont tudom, hogy nem tőlem kapta a legszebb ajándékot. - Kay Jensen

Egy hét telt el azóta, hogy megtudtam az igazi szándékaidat. Akkor lehullott rólad az álarc. Nem csak téged veszítettelek el, hanem Pablo-t is. Kay volt az egyetlen ember akivel szóba álltam, ő volt az akit továbbra is közel engedtem magamhoz és szerettem.

Utáltam a próbákat, meggyűlöltem azt a helyet ahol ezelőtt menedékre találtam. A színjátszó kör volt a családom, de te mindent tönkre tettél és menekültem onnan. Nem szórakoztam, elzárkóztam. Csak a kötelező dolgaimat tettem, de utána rohantam a szobámba és ki se mozdultam onnan. Sokszor még vacsorázni se mentem le. Ez pedig a te hibád volt, Justin. Elveszítettem miattad azt a helyet ahol igazán boldog voltam. Nem próbáltunk külön. Soha. Viszont a közös munka abban az egy hétben is nehezen ment. Fogalmam sem volt arról, hogy mi fog történni még az elkövetkezendő három hétben. De erős voltam, mert már csak ennyi időt kellett kibírnom veled. Tudtam, hogy utána eltűnsz innen és soha többé nem látlak. Pedig ez nem így történt. Az életed részese lettem.

Most nem csak én kerültelek, hanem te is engem. Nem beszéltünk, sőt még egymásra is alig néztünk. Csak a próbákon voltunk partnerek. De ott nagyon is jók. Mindenki tudta, hogy a színdarab hatalmas siker lesz. S nem csak a forgatókönyv miatt, hanem miattunk. Annyira jó páros voltunk mi ketten, éreztük egymást. Összeillettünk, meg volt a kémia. Tökéletesen bemutattuk Julie és Nate szerelmét.

Tudod sokat gondolkoztam azon, hogy miért is így történt. Nem lett volna egyszerűbb az elején tisztázni mindent? Miért vártunk az utolsó napokig? A válaszom egyszerű, mindketten féltünk. A szerelemtől.

Az ágyamon feküdve olvastam a történelemkönyvet, de nem tudtam koncentrálni. Gondolataim minduntalan hozzád vezettek. Egyszerűen hihetetlen volt számomra az, hogy ilyen egyszerűen át tudtál verni. Megaláztál. Ez pedig nem esett jól. Tudod azon a napon volt a szülinapom és tőled kaptam a legszebb ajándékot. Amit sosem fogok elfelejteni. Remélem te sem.

Az ajtó kicsapódott és Kay sétált be kezében egy minitortával amin egyetlen egy gyertya égett. Elmosolyodtam és igazán boldog voltam, hogy ő a barátom. Lerakta elém én pedig elfújtam a gyertyákat és közben kívántam. Elmondom neked mit kívántam, hiszen a kívánságom nem teljesült. Annyit kértem, hogy felejtselek el. De nem tudtalak, ezt te is tudod. S talán örülsz is ennek.

- Boldog szülinapot - mosolygott kedvesen és szorosan átölelt. Miután elengedtük egymást egy becsomagolt tárgyat adott oda. Miután kibontottam könnyes szemmel figyeltem legjobb barátnőmet. Az egyik közös képünk volt bekeretezve. Apróság volt, nekem mégis sokat jelentett.

- Köszönöm - mondtam miközben letöröltem egy könnycseppet a szemem sarkából. Örültem neki, hogy ő még mellettem van. Őt nem vesztettem el.

- Ezt a szüleid küldik - adott oda egy borítékot, én pedig fintorogva vettem el tőle. Tudod, hogy a szüleimmel sosem volt jó a viszonyom. Haragudtam rájuk, mert sosem voltak velem. De már megszoktam. Egy képes lap volt benne Barcelonából és egy csekk. Rengetek pénzzel. Boldog 19. születésnapot nekem. Csalódott voltam.

Sajnos Kay nem tudott tovább maradnia, mert ő ösztöndíjas volt, ezért a fedélzet bárjában dolgozott. Nem akart egyedül hagyni, de muszáj volt neki. Akkor azt hittem ez életem legrosszabb szülinapja. Pocsékan indult, de a vége örökre emlékezetes marad.

Már este kilenc lehetett amikor elővettem a dugi piánkat és azt elrejtve indultam a színház terembe. Ki kellett adnom magamból a fájdalmat. Gyorsan mentem, senkivel se törődtem. Egyszerűen oda akartam érni és énekelni. Elakartam énekelni mindent ami bánt.

Beléptem a sötét terembe, de nem kapcsoltam villanyt. Egyszerűen csak leültem a zongora elé és egy hatalmasat kortyoltam az italból. Égette a torkomat, de utána a melegség amit éreztem kellemes volt. Miután az üveg felét megittam elkezdtem játszani egy dallamot. Önkéntelenül is, de a te egyik dalodat énekeltem. Ott ültem a sötétben és csak a hangomat és a zongora hangját lehetett hallani, ahogyan énekeltem a Nothing like us című dalodat. Szerettem és illett az akkori kedvemhez. Az utolsó refrén következett mikor meghallottam a hangod. Együtt énekeltük végig. Megborzongtam, varázslatos pillanat volt. Kiegészítettük egymást. Mindig is különleges pár volt a milyénk, olyanok voltunk mint egy puzzle két összeillő darabja.

Miután véget ért a dal ott álltál velem szemben és farkas szemet néztünk. Hevesen dobogott a szívem a torkomban és nem tudtam levenni a pillantásomat a csillogó tekintetedről.

- Boldog Születésnapot, Nadine - suttogtad halkan. Behunytam a szememet és elmosolyodtam. Olyan békés volt minden, elfelejtettem azt, amit egy hete mondtál. Ez most más volt, tisztában voltam azzal, hogy ez az igazi éned. Nem mesterkedsz semmiben.

Felálltam és közelebb sétáltam hozzád, nem mozdultunk. Egymással szembe álltunk és figyeltük, hogy mi lesz a másiknak a következő lépése.

- Mond el az igazat, hogy mit akarsz tőlem, mert már magam se vagyok abban biztos, hogy csak a szexet akarod - suttogtam. Azaz éjszaka volt az áttörés a kapcsolatunkban. Itt változott meg minden. Már nem volt olyan, hogy te és én. Hanem csak az létezett, hogy mi. Mert szavakkal akkor nem mondtuk ki mit érzünk, de a tetteink bizonyították.

- Fogalmam sincs. Őrülten kívánlak. De meg akarlak ismerni, tudni akarom mi a kedvenc filmed. A kedvenc dalod, kikért rajongsz. Tudni akarom a legféltettebb titkodat, a vágyaidat. Meg akarlak védeni - mondtad halkan. Tudtam, hogy igaz amit mondasz. Láttam a szemedben.  Komoly voltál. Nem tudtam mit mondani, ezért csak közelebb léptem hozzád és ajkaimmal a tiédre tapasztottam. Ez nem olyan volt mint az eddigiek.  Sokkal több érzelem volt benne, sokkal vadabb. Akartalak, megvesztem érted abban a pillanatban. Nem gondolkoztam csak levettem rólad a pólódat. Az alkohol bátorságod adott, még sem bántam meg semmit. Elkezdtél a zongora felé lökni, mikor oda értünk felültettél a tetejére és elhajoltál.

- Biztosan ezt akarod? Most nem fogok tudni megállni... - mondtad zihálva. Kéjtől csillogott a tekinteted. De akkor akartam. Nem tudtalak volna leállítani. Ugyan úgy kívántalak mint te engem. Aprót bólintottam. Te pedig elmosolyodtál. Imádtam a mosolyodat, még a mai napig megveszek érte.

Újra megcsókoltál, de most sokkal intenzívebben. Lassan minden ruhadarab lekerült rólunk. Ott ültem a zongora tetején meztelenül és úgy néztél végig rajtam, mintha különleges lennék. Veled úgy is éreztem magamat.

Láttam, hogy habozol ezért át vettem az irányítást. Közelebb csúsztam hozzád és egy apró puszit leheltem a füled mögé. Összerezzentél érintésemre és óvatosan belém hatoltál.

Életem legjobb szeretkezése volt. Vad volt, lágy és érzelmes. Tökéletes. Veled minden az volt. Éreztem, hogy fontos vagyok neked. Az volt a legjobb szülinapom, hála neked. De rettegtem, hogy mi lesz velünk ezután. Hiszen nem ígértünk semmit, csak megtettük azt amit már régen megkellet volna.

Emlékezetes volt az első együtt létünk, órákig ott tudtam volna lenni veled. De tudtam, hogy hamarosan vissza kell mennem a kabinomba. De hidd el, imádtam minden percét.

- Köszönöm - suttogtam, miután az orgazmus végig söpört rajtunk. A szemembe néztél és csak bólintva mosolyogtál. Mosolyogtam, de össze voltam zavarodva. Hiába élveztem, de rettegtem a holnaptól. Féltem, hogy ez csak egy abszurd éjszaka lesz és nem akarsz utána semmit. Hiszen mindig is az volt csak a célod, hogy megszerezz. Akkor ez sikerült. Úgy, hogy nem is kellett nagyon erőlködnöd. Magamtól oda adtam magam neked. De nem bántam meg. Sosem fogom. Azt se, hogy beléd szerettem. 

6# Díj

Köszönjük Beby! (:

Szabályok:
-11 dolog rólam
-11 válasz
-11 kérdés
-11 bloggernek tovább küldeni

11 dolog rólam /Vivi/:
- Marketing tételt kéne kidolgoznom. Persze helyette itt ülök és beszélgetek mindenkivel.
- Könyvmániás vagyok.
- A kedvenc boltom a könyvesbolt.
- Utálok facebookon beszélgetni.
- Hercegnős függönyöm van.
- Van egy dobozom, amiben az emlékeimet tartom.
- Most jót röhögök Bieberen. Gyereket és feleséget akar? 19 évesen? Ne nevettessen már!
- Eléggé ragaszkodom a régi írókhoz. Szeretem, mert ők nincsenek elszállva maguktól, úgy mint a mai 11-12 évesek. Tisztelet a kivételnek.
- Mostanában sokat járok moziba.
- Elég jó emberismerő vagyok.
- Éhen veszek. Szóval páá!

11 dolog rólam /Flóraa/:
- Utálok plázába járni ha tömeg van, ezért mindig bemenekülök a könyvesboltba.
- Imádok enni!
- Nyuszis ágyneműm van.
- Van egy hupikéktörpikés pulcsim és az a kedvencem.
- Sorozat mániás vagyok.
- Valamelyik nap néztem egy filmnet a tévében, ami tetszett de a vége pocsék volt.
- Imádom a focit, a Bayern Müchen a kedvenc csapatom:)
- Justin Bieber kijelentésén én is kiakadtam. Vicces.
- Nagyon ritkán járok fel facebookra. Kiakaszt.
- Azon gondolkozom, hogy folytatom egy régebbi történetem írását.
- Vasárnap lesz az RTL-en a kedven Hp részem. Várom már:D

Válaszaim /Vivi/
1. Mi a kedvenc idézeted?
"Ne nézz hátra,
Mert valaki könnyen visszahúz,
Az igazi bátrak,
Nekik a jövő kell és nem a múlt" - Road
2. Az olvasottak közül melyik a kedvenc blogod?
Nem tudom. Nincs. Eléggé megválogatom kit és mit olvasok, így csak igényes és jó történetek kerülnek a szemeim elé.
3. Mi a kedvenc színed?
Zöld.
4. Hányadikas leszel/ hol dolgozol?
12.
5. Olvasod a blogom? Ha nem, fogod? :D
Nem olvasom, s ne haragudj de kétlem. Eléggé el vagyok havazva.
6. Nappal vagy éjszaka?
Éjszaka.
7. Roller vagy bicikli?
Roller.
8. One Direction vagy The Wanted? xd
1D
9. Kedvenc színész?
Adam Sandler
10. Szoktál színházba járni?
Három éve voltam? De imádok.
11. Mi volt az utolsó film, amit moziban láttál?
Őő várj...Nagyfiúk 2.

Válaszaim /Flóra/
1. Mi a kedvenc idézeted?
Nézem a füstöt ahogy szerte foszlik, mint az álom.
2. Az olvasottak közül melyik a kedvenc blogod?
Nincs kedvencem, az összeset szeretem amit olvasok.
3. Mi a kedvenc színed?
Kék
4. Hányadikas leszel/ hol dolgozol?
12
5. Olvasod a blogom? Ha nem, fogod? :D
Nem olvasom, és bocsi semmi időm sincsen.
6. Nappal vagy éjszaka?
Éjszaka
7. Roller vagy bicikli?
Bicikli
8. One Direction vagy The Wanted? xd
1D
9. Kedvenc színész?
Adam Sandler
10. Szoktál színházba járni?
Régen voltam már, de szeretek.
11. Mi volt az utolsó film, amit moziban láttál?
Red 2

Kérdéseink:
- Mi volt az utolsó film amit néztél?
- Melyik színészt tartod a legtehetségtelenebbnek?
- Szereted a teknősöket?
- Szereted a marcipánt?
- Ha nyernél a lottón, mit vennél először?
- Szoktál magyar íróktól olvasni?
- Tavasz vagy ősz?
- Mi a véleményed a sok tucat blogról?
- Mi a kedvenc sorozatod?
- Harry Potter vagy Twilight?
- Mit álmodtál legutoljára?

Akiknek küldjük:
Chanel Edwards
Rigó Mirtill
Dream
Leona Goldwin ∞
Michelle Brooks†

5# Díj

Köszönjük Fanni! (:

Szabályok:
-11 dolog rólam
-11 válasz
-11 kérdés
-11 bloggernek tovább küldeni

11 dolog rólam /Vivi/:
- Fekete tolltartót vettem. Érdekes tény nem?
- Utálom a rózsaszínt.
- Szeretek blogolni, mert akkor valaki más testébe bújhatok és az ő érzéseit kell elgondolnom és beleélnem magam.
- Utálok magamról beszélni. Ha lehet ezt a kérést soha nem teljesíteném, "mesélj magadról".
- Megszerettem a kakaót. Furcsa, ugye Eszti?
- Ha nem lenne Flóra és Eszti nem is hinném el, hogy valaki a családomon kívül mennyire szeret.
- Tegnap és tegnap előtt is megsirattak.
- Rettegek az érettségitől.
- Aggódom, mert Flóra ebben a pillanatban beszél a szerelmével. (Fúj)
- Komolyan, örülök, hogy ennyi díjat kapunk, de elfogynak a tények rólam. (:
- Most éppen J. D. Robb-tól a Halálos hasonmást olvasom.

11 dolog rólam /Flóraa/:
- Eltörtem a lábamat a szigeten, ezért most tehetetlenül szenvedek.
- Noha 18 éves vagyok, még mindig megbüntetnek itthon. Mintha kis gyerek lennék.
- Amikor írok akkor, megalkotom a saját álmomat.
- Vivi a legnagyobb támaszom az életben és az írásban is. Nélküle nem lennék itt.
- Másfél éve se veled se nélküled kapcsolatot folytatok egy sráccal, aki most éppen a se veled állapotban van.
- A saját éretségimtől nem félek, Vivit féltem mert angolon tuti meg bukik!!!
- Hatalmas Szulejmán rajongó vagyok.
- Vasárnap boldog voltam, mert Vettel nyert. :)
- Fogalmam sincs mit írjak magamról, folynak a tények.
- Vivivel hihetetlenül sokat beszélünk a neten, de még sosem találkoztunk.
- A másfél éves húgom és valamelyik nap lehányt. Sajnáltam, viszont ideges voltam, mivel a fekvő gipsz miatt nem tudtam azonnal lemosni magamról és átöltözni.

Válaszaim /Vivi/
- Mit figyelsz meg először egy fiún?
Az arcát, magát a fejét.
- Kedvenc íród, könyved?
Szjg, de most nagyon megszerettem Nora Roberts krimijeit is.
- Sportolsz valamit?
Nem.
- Van beceneved, ha igen hogyan kaptad?
Simán Vivi. Nem szeretem a Vivient.
- Szerepel valami a bakancslistádon, vagy nem foglalkozol ilyenekkel?
Nem foglalkozom ilyenekkel, élem az életem és azt teszek amit akarok.
- Vannak félelmeid sötétben?
Nincsenek.
- Jelenlegi kedvenc zeneszámod?
A Little Forgiveness Molly Sandén feat. Christopher
- Mi a véleményed a magyar tinimagazinokról?
Utálom őket, mindegyik szörnyű.
- Kedvenc divatmárkád?
Kellene, hogy legyen?
- Első gondolat, ami először eszedbe jut a legjobb barátnődről?
Kettő van, és egyik sem a legjobb barátnőm. Mind a ketten a testvéreim. Így a válaszom: Megakarom ölelni. + Ha nem vagy fent neten, tehetetlen vagyok nélküled.
- Hol látod magad 7 év múlva?
Egyedülállónak, terhesen, egy lakásban, lefogyva és csinosan.

Válaszaim /Flóra/
- Mit figyelsz meg először egy fiún?
Az arcát.
- Kedvenc íród, könyved?
Szjg, de imádom Cassandra Clare könyveit.
- Sportolsz valamit?
Régen sportoltam.
- Van beceneved, ha igen hogyan kaptad?
Nincsen.
- Szerepel valami a bakancslistádon, vagy nem foglalkozol ilyenekkel?
Egyáltalán nem foglalkozom ilyenekkel.
- Vannak félelmeid sötétben?
Nincsenek.
- Jelenlegi kedvenc zeneszámod?
The Wanted - Walks like Rihanna.
- Mi a véleményed a magyar tinimagazinokról?
Semmi.
- Kedvenc divatmárkád?
Converse.
- Első gondolat, ami először eszedbe jut a legjobb barátnődről?
Nem csak a barátnőim, annál többek. De ketten vannak. Mindkettő nélkül elvesznék, így csak annyit mondok nekik, hogy: Köszönöm.
- Hol látod magad 7 év múlva?
A jövőbe.

Kérdéseink:
- Milyen szakmában tudod magad elképzelni?
- Ki a példaképed?
- Hány történetet írsz egyszerre?
- Szereted Justin Biebert? Miért?
- Melyik tantárgyat utálod a legjobban?
- Ha megtehetnéd adakoznál?
- Mi a véleményed a rajongók viselkedéséről?
- Mennyire veszed komolyan az írást?
- Mi/ki szokott megihletni?
- Ki a legfőbb támaszod, a magán életben és az írásban?
- Mi a legnagyobb álmod?

Akiknek küldjük:
Diana
W. Susan
Biaa_1D
Virág Szabó&Heylin.
domii †

VIII.

Sziasztok!

Igazából a fejezetben Justin ismét a régi. Vagy mégsem? Gréti reméljük, teljesen megkavartunk most már Justinnal. Jó olvasást mindenkinek!

Flóra és Vivi

VIII. fejezet

A kezét szorongattam, közben azon töprengtem, mennyire félreismertem Justint, ebben a két hétben. Hülyén viselkedett, ahogyan Pablo is. Elkerülhettük volna, hogy Nadine összetörjön, de mind féltünk az igazságtól. – Kay Jensen

Ott ültem veled szemben, s nem tudtam megszólalni. Akartam, a fejedhez kellett volna vágnom, hogy egy szemét vagy. Idegesítő, szexmániás, kedves és aranyos, de önző! Mégsem tettem. Helyette csak bámultam rád. Kay futott Pablo után, pedig nekem kellett volna, Justin! De nem, amikor megindultam, te az öledbe húztál, s a hátamat simogattad. Furcsa voltál. Nem akartam elhinni, hogy kicsit több mint két hét leforgása alatt megváltoztál. Most sem tudom felfogni, hogy miért dőltem be neked, de akkor aranyos voltál.

Sóhajtva keltem ki az öledből, majd elindultam a barátom után. Tudnom kellett, hogy mi játszódik le benne. Csak úgy nem csalódhatott bennem, hiszen a barátom volt, meg kellett volna értenie, de ő elfutott.

- Hagyd, Nadine! – kiabáltad utánam, s a kezem felé nyúltál. Elrántottam onnan, majd megráztam a fejem. Nem akartam maradni. Ha ez Pablonak gondot okozott, oka volt, így ott hagytalak. Milyen rosszul is tettem. Emlékszel, ahogy utánam rohantál? Ideges voltál. Nem értettem miért. Ma már jól tudom, mert te tisztában voltál azzal a kis ténnyel, hogy Pablo szerelmes belém. Miért nem mondtad el az első percben? Mennyi mindent megkönnyíthettél volna. De nem, te csak szakadatlanul jöttél mellettem, ökölbe szorított kezekkel.

Amikor megláttam a folyosónkon a barátaimat, odafutottam. Pablo meredten nézett rám, míg Kay csak megcsóválta a fejét. Vajon akkor ő is tudta azt, amit te már az első percben? Nem? Szerintem sejtette.

- Pablo, én… - kezdtem bele, de te mellettem termettél és arrébb löktél. Meglepődve néztem rád, hiszen Kay volt aki elkapott, de nem is foglalkoztál velem, egyszerűen a barátom képébe másztál, dühösen bámultál rá.

- Ha még egyszer ilyet vágsz a képébe kicsinállak! Megértetted? – morogtad. Justin, abban a pillanatban elhittem, hogy megvernéd. De reménykedtem, hogy nem teszed.

- Mi az Bieber, talán félsz? – kérdezte felhúzott szemöldökkel. Visszafojtott lélegzettel vártam a válaszod, de csak megrántottad a vállaidat.

- Kettőnk között az a probléma, hogy nekem a teste kell, muszáj megszereznem, míg te a szívét akarod. Csak nem veszed észre a nyilvánvalót,  ő nem szerelmes beléd. Sajnálom a lelked, de ha mégis megszerzed, amit akarsz, gondolj arra, hogy én már előtte élveztem a közös perceinket – kacsintottál rá. Meghökkenve hallgattam a fojtott szavaidat. Minden egyes mondatodat komolyan gondoltad, bennem pedig összetört valami. Kezdtem elhinni, hogy jobb vagy, mint amilyennek az elején gondoltalak, de tévedtem. Akkor tényleg belém rúgtál  Justin. Soha senki nem taposott el még így. Álltam ott és vártam, hogy észrevedd mi csúszott ki a szádon. Amire felém fordultál a haragod eltűnt barátom iránt, inkább magadra voltál mérges, teljesen jogosan. Én is az voltam rád. Miként képzelted ezt? Komolyan azt hitted, hogy bedőlök ennek a maszlagnak, végig? Nem tudom, nem ismerem a gondolataidat, de egy nap két ütést is kaptam, miattad. Pablo csalódottsága ugyan fel sem ért a te vallomásod fájdalmával, de mind a kettőért te voltál a felelős.

- Tudod Justin, egy féreg vagy – jelentette ki Kay mély higgadtsággal. A kezemet szorította, tudtam, hogy ideges. – Azt hittem komolyan gondoltad az egészet.

- Hagyd csak, Kay. Justin Bieber csak ahhoz ért, hogy beletaposson az emberek szívébe. Nem fontos, hogy a barátaival, a szerelmével, a családjával csinálja ezt. A lényeg, hogy ismét megbántott valakit. Ő maga Bieber – sóhajtottam. – Remélem jól szórakoztál – suttogtam.

- Nadine, én nem akartam ezt mondani – magyarázkodtál.

- Szánalmas vagy, Bieber! Fogd fel! – kiabálta el magát Pablo. Rá kellett néznem, majd vissza rád, hogy megállapítsam, egyikőtök sem jobb a másiknál.

- Te meg se szólalj! A képembe ordítod mindenki előtt, hogy bedőltem Justinnak, mélységesen csalódtál bennem és kiderül, hogy nem is én voltam a hibás! Jó barát voltam, de te mindvégig csak azzal törődtél, hogy kivel kell harcolnod, értem. Nevetségesek vagytok! – ordítottam Pablo képébe. Megszorítottam barátnőm kezét, majd sarkon fordultam és ott hagytunk titeket. Szánalmasnak éreztem magam, nem tudtam kiben kellene a hibát keresnem. Magamban, vagy benned? Netalántán Pabloban? Lehet, hogy ő volt a rossz barát, de fájt, hogy összevesztem vele. Nem mondta a szemembe, mennyire oda van értem, inkább veled versenyzett. De te, te ott ütöttél meg, ahol a legjobban fájt, a szívemben.

Halkan lépdeltem Kay mellett, ő csak belém karolva sétált velem, vezetett a hajón. Azt sem tudtam hova, nem is érdekelt. A lényeg egy volt: titeket ne lássalak. A szemeimet áztatták a könnyek, de hiábavaló volt. A szívem fájt, a torkom összeszorult és a légzésem akadozott. Pánikba estem, hogy ezen a napon mindent elveszítettem.