2# Díj

Köszönjük szépen Elson Nadia! (:

Szabályok:
1. Írj magadról 11 dolgot!
2. A jelölő minden kérdésére őszintén válaszolni kell!
3. Tegyél fel te is 11 kérdést a saját jelöltjeidnek.
4. Küld tovább 11 embernek! ( Akitől kaptad azt alap, hogy nem lehet visszaküldeni )

11 dolog rólam /Vivi/
1. Éppen Fejős Évától A mexikóit olvasom, s eddig eléggé tetszik.
2. Hülye vagyok angolból, de azt már büntetni kéne, hogy mennyire.
3. Imádom Mickey egért.
4. Ma jöttem rá, hogy a világon van rózsaszín tó, s elakarok oda jutni. Egyszer az életben látnom kell.
5. Alapjáraton kedves vagyok, de ne húzzon velem ujjat senki.
6. Szeretek blogolni, de mostanában ritkán van rá időm, s kedvem is.
7. Ezt a történetet különlegesnek tartom. Flórának jól áll, de nekem hogy fog az még a jövő kérdése. Ugyanis én írom a 3. fejezetet! (Ha nem sikerül, Flóra felakaszt.)
8. Szerintem nem szép Palvin Barbi.
9. Tehetségesnek, szépnek tartom Selena Gomezt, pedig egy időben eléggé unszimpatikus volt.
10. Ez a történet az én fejemből pattant ki. Flóra pedig elkezdte ilyen stílusban.
11. Pénteken láttam a Menedéket, s aki eddig még nem nézte meg fusson a moziba!


11 dolog rólam /Flóraa./
1. Rajongók Nicholas Sparks könyveiért!
2. Peruba fogok elszökni ha felnővök:)
3. A történet kitalálása Vivi érdeme, de az eddigi fejezetek az enyémek!
4. A szobám fala tele vannak poszterekkel, főként pasikkal!
5. Régebben sok alvós cuccom volt, ma már csak három dologgal alszok. Sosem nővöm ki ezt.
6. Utálom az új disney sztárokat!
7. Nem tartom magamat directionernek, csak szeretem őket és kész.
8. Unom a neten való utálkozásokat, szánalmasnak tartom.
9. Éppen Nicholas Sparks Kedvesem c. könyvét olvasom, wow!
10. Kevés embernek mutatom meg az igazi énemet és kevés embert enged közel magamhoz.
11. Lényegében kedves ember vagyok, de azt ki kell érdemelni.

Válaszaim /Vivi/
1. Miért döntöttél úgy, hogy nyitsz egy blogot?
Őőő...itt most ez nem épp aktuális, ugyanis ez már a milliomodik blogom. De ezt épp azért mert kint ültem a hintaágyban és napoztam, mikor Justin Bieber megszólalt a telefonomon, s eszembe jutott egy alapötlet ehhez a bloghoz.
2. Mit érzel amikor írsz? Büszke vagy magadra, esetleg szégyelled vagy teljesen other feelinged van? :)
Nagyon ritkán vagyok büszke magamra, s ezt itt sem mondhatom. Inkább olyan közepes érzésem van. Szeretek írni, s nem szégyenlem, de azért nem is újságolom el mindenkinek.
3. Szereted a zenét?
Nagyon.
4. Van kedvenc énekesed˛/énekesnőd?
Nincs. Elég sok mindent meghallgatok, így konkrét személyt nem tudnék mondani.
5. Általánosságban milyen a hangulatod?
Attól függ kivel vagyok éppen, és milyen az adott hangulatom. Ha mérges vagyok, de tudom, hogy egy olyan barátom ül velem szemben, akinek nem panaszkodhatok, akkor mosolygok és beszélgetek vele. De minden idegennel kedves vagyok, utána már inkább őszinte, így a hangulatom az emberektől függ.
6. Röviden milyen embernek ismered magadat?
Őszintének, s bunkónak, de ha kell kedves vagyok, s megértő.
7. Hogy állsz a sulival? Milyenek a jegyeid? Hogy viszonyulsz a tanáraidhoz? :)
A tanáraim nagy részével nincs gondom, de van legalább kettő, akit szívesen lecserélnék. A jegyeim pedig 3-sok.
8. Szereted az állatokat? Esetleg van neked otthon?
Szeretem őket, s van egy farkaskutyám, a húgaimnak pedig két cicájuk, akikkel szintén jól kijövök.
9. Hogyan viszonyulsz a barátaidhoz?
Csak azok az igazi barátaim, akik elfogadnak őszintének, s gyerekesnek, ha épp kislányt akarok játszani. A másik véglet pedig, hogy bármikor képes vagyok segíteni nekik, lassan miattuk pszichológus is lehetnék.
10. Vannak kedvenc blogjaid?
Csak a kedvenc blogjaimat olvasom, mert másokra nem igen van időm.
11. Mi a kedvenc könyved?
Leiner Laura - Szent Johanna Gimi

Válaszaim /Flóraa./
1. Miért döntöttél úgy, hogy nyitsz egy blogot?
Az elsőnél nem emlékszem miért, itt viszont Vivi hatására lett meg, nem akartam ezt a blogot.
2. Mit érzel amikor írsz? Büszke vagy magadra, esetleg szégyelled vagy teljesen other feelinged van? :)
Sosem szégyellem azt amit írok, viszont ritkán vagyok büszke. Erre a történetre az vagyok.
3. Szereted a zenét?
Ki nem?
4. Van kedvenc énekesed˛/énekesnőd?
Konkrét kedvencem nincsen.
5. Általánosságban milyen a hangulatod?
Fáradt. Általában pörgök és nem lehet lelőni. Túl sokat beszélek és istenen legyen a talpán aki kibírja velem több mint egy óráig.
6. Röviden milyen embernek ismered magadat?
Optimistának, aki jobban szereti a jó dolgokat nézni az életben. Viszont ha olyan a hangulatom kibírhatatlan vagyok.
7. Hogy állsz a sulival? Milyenek a jegyeid? Hogy viszonyulsz a tanáraidhoz? :)
Egy-két tanárt imádok, viszont a többi semleges. Szeretek suliba járni és a jegyeim is jók.
8. Szereted az állatokat? Esetleg van neked otthon?
Szeretem őket. Anyukámnál van egy kutyám és egy macskám. Itt viszont jelenleg nincsen.
9. Hogyan viszonyulsz a barátaidhoz?
Kevés igaz barátom vagy, így velük teljesen felszabadult vagyok. A kezemet is a tűzbe tenném értük, viszont el kell fogadniuk olyannak amilyennek vagyok.
10. Vannak kedvenc blogjaid?
Ahova felvagyok íratkozva.
11. Mi a kedvenc könyved?
Húh, Leiner Laura - Szent Johanna Gimi.

Kérdéseink:
1. Szereted megörökíteni a pillanatokat? Milyen formában teszed? Fényképezés, napló?
2. Mit olvasol jelenleg?
3. Komolyabban érdekel az írás vagy csak jó egy kis felelősséget csempészni az életedbe már most, s ezért blogolsz?
4. El vagy keseredve ha nem kapsz elegendő dicsérő szót, pedig tehetségesnek érzed magad?
5. Mi a kedvenc filmed?
6. Hogyan viszonyulsz a negatív kritikáknak? Az életben, vagy a blogolásban?
7. Kit tartasz példaképednek?
8. Inkább pihensz, nyugiban otthon vagy barátokkal lógsz és bulizol?
9. Mi a véleményed arról, hogy mostanában nagyon "trendi" lett a blogolás?
10. Mi a fontos neked egy blogban amit elkezdesz olvasni?
11. Mi inspirál az életben?

Akiknek küldjük: 
1. Miss Babe&Julia Boo&Feilla
2. domii. †
3. Biaa_1D
4. Brianna Rybak [Bri.]
5. Diana
6. Bea
7. Naomi Stanley
8. Sárközi Erika (Nilla)
9. MissMe
10. Alexa L. Wozde&nσяιιcι. ★&*Kate&Naomi Stanley
11. Diana Lindsey

1# Díj

Köszönjük Szépen Nadia Elson-nak!:)

Feltételek:

1. Alapkérdés miszerint köszönd meg a díjat attól akitől kaptad! :)
2. Tedd ki a díjat az oldaladra akármilyen formátumban, hogy mások le tudják menteni!
3. Válaszolj a kérdésekre amiket kérdeztek tőled!
4. Küld tovább maximum öt tehetséges blogírónak!

/Flóraa. válaszai/

1. Általában, hogy szerepelsz a suliban?
Jól, elég jól(:
2. Milyen jegyeid vannak?
Majdnem minden ötös(:
3. Van-e legjobb barátod/barátnőd?
Egy legjobb barát és két legjobb barátnő.
4. Társasági embernek gondolod magadat?
Eléggé.
5. Szeretsz-e énekelni?
Az emberek érdekében csak akkor ha egyedül vagyok. De akkor nagyon:D

/Vivi válaszai/

1. Általában, hogy szerepelsz a suliban?
Nem mondanám, hogy jól. Egyszerűen csak elvagyok és kész. A külön műsorokban szoktam inkább részt venni. Bármi jöhet, ami nem egy könyvből és egy füzetből áll, s be kell magolni.
2. Milyen jegyeid vannak?
3-as átlagom van, szóval 3-as és 4-eseim vannak.
3. Van-e legjobb barátod/barátnőd?
Van legjobb barátom, s legjobb barátnőim is vannak.
4. Társasági embernek gondolod magadat?
Eléggé.
5. Szeretsz-e énekelni?
Négy fal között, mikor egyedül vagyok. Vagy a barátnőimmel szórakozásból.

Saját kérdéseink:

1. Csendben vagy zene/háttérzaj mellett írsz?

2. Kedvenc könyved és íród/írónőd?
3. Mit szeretnél elérni a legjobban az életben?
4. Ha új történetet kezdenél fanfiction lenne vagy egy egyszerű sztori?
5. Mi a kedvenc mesefilmed?

Akiknek küldjük:

1. Azy
2. adadel
3. Brianna Rybak [Bri.] 
4. Suzie.♥
5. SummerB.

II.

II. fejezet

Láttam, mindent. Ahogyan egymásra néznek, ahogyan élvezik egymás forró pillantásait. Rettegtem, hogy többet fog iránta érezni, mint irántam. Pedig ő volt az a lány aki utálta a szerelmet és nem is hitt benne. Mégis miben volt jobb Bieber mint én? - Pablo De Larosa

Sokat gondolkoztam azon, hogy miért kerültél az életemben. Áldás vagy átok voltál számomra? Ezzel akartak az angyalok büntetni, vagy esetleg segíteni az utamat az életben? Nem tudom, sosem fogom megtudni. De egyet mindig is tudtam, hogy az álarc mögött, meggyötört voltál. Eleged volt az életből, az emberekből. Nem élvezted, hogy mindenki ismer. Feláldoztad a sikerért a lelkedet. Már az elején rájöttem erre, mikor megpróbáltuk megírni az első közös dalunkat. Én mindig akkora élvezettel és boldogsággal írok dalokat, de te csak kötelességnek, egy feladatnak fogtad fel. De ha nem élvezted, akkor miért fogadtad el? Miattam vagy csak meg akartad mutatni, hogy milyen tehetséges vagy?

- Nem akarok szerelmes dalt írni most - mondtad mikor leültél a zongora elé de úgy, hogy nekem is maradjon melletted hely. Nem gondolkoztam leültem melléd a füzetemmel és a tollammal együtt.

- Oké, akkor írjuk meg azt amit a vidámparkban énekelsz a srácokkal -  megerősítést vártam, hogy benne vagy. De helyette csak elkezdtél egy gyorsabb dallamot játszani, mire megadóan bólintottam. - Pár hangszerrel kiegészülve ez tökéletes lesz.

- Arról kell szólnia, hogy kívülállónak érzem magam, igaz? - észrevetted akkor, hogy már percek óta nyugodtan ültünk egymás mellett? Egy gúnyos megjegyzés és lenéző pillantást se kaptam tőled.

- Igen és, hogy nem találod a boldogságot. Nate unja azt, hogy meg kell felelnie az embereknek, hogy elvárások vannak vele kapcsolatban - nem tudom miért, de azt éreztem több hasonlóság van Nate és te közted mint hittem. Nem csak az, hogy népszerűek vagytok, hanem az érzéseitek is.

- Állok a tömegben, nézem az embereket. Még sem tudom mit keresek itt, csak az árnyékokba tudok kapaszkodni. Várom a csodát, a megváltást. Hátha egyszer jobb lesz, mert félek, hogy túl késő lesz - rögtön leírtam minden szavadat, mert tudtam ez most a lelkedből szól.

- Lányokat nézek, még sem érzem. Nem érzem, hogy jók nekem. Tökéletlenek a világomba. Ki az aki jön és megvált? Ki lesz az a lány? - mondtam halkan mellőled, lusta módon elmosolyodtál, én pedig lehajtott fejjel mosolyodtam el.

- Nem gondoltad volna, hogy jó páros vagyunk mi? - kérdezted, de újra abban a hangnembe amivel feltudtál idegesíteni. Elakartad tüntetni a gyengeséged nyomát? Megakartad mutatni, hogy te nem vagy olyan, mint Nate?

- Nem vagyunk jó páros és nem is leszünk - akkor ezeket a szavakat igaznak véltem, de hazugság volt. Mindvégig.

- Tévedsz, mert lesz amikor az ágyban sikítva nem ezt fogod gondolni - legszívesebben felképeltelek volna.

- Tudod, már rájöhettél volna, hogy engem hidegen hagysz. A szemembe egy senki vagy.

- Cicám, lesz még olyan, hogy a csúcsra juttatlak - felelted és mélyen a szemembe néztél. Kihívóan. Tudtam, hogy ez felhívás volt keringőre.

- Maximum az álmodba fogsz csúcsra juttatni, de ha egyszer annyira kábult és ütődött lennék, hogy az ágyadba feküdjek, akkor se tudnál a csúcsra vinni. Max csak én téged, édes - mosolyogtam rád kacéran és közelebb hajoltam. Pár centi volt köztünk, éreztem ahogyan felgyorsul a lélegzeted és szemeddel az ajkaimat lesed. Élveztem ahogyan játszok veled. Még közelebb hajoltam, leheletedet éreztem az ajkaimon. De nem gyengültem el, a cél előtt nem. Játszi könnyedséggel nyaltam meg a számat, megakartál csókolni. Láttam a szemedben. Mégsem hagytam, pedig pár pillanatra elgondolkoztam rajta, hogy hagyom és letépem a ruháidat. De tudod miért nem tettem? Nem akartam a játékszered lenni, nem akartam, hogy kihasználj. Ennél erősebb voltam, még nálad is. Ajkaink súrolták egymást, én pedig elfordítottam a fejemet és felálltam. Gonoszan mosolyogtam rád, te pedig nagyot sóhajtottál. A vihar felhő ott gyülekezett a fejed felett.

- Hmm, pár nap és őrült módon fogod elém vetni magadat - mondtad és szemeidet a dekoltázsomon pihentetted pár pillanatig aztán újra a szemembe néztél.

- Inkább fordítva - ráztam meg a fejemet és karba tettem a kezemet, de mikor rájöttem, hogy ezzel jobban kiemelem a melleimet vissza tettem a kezem mellé, nem bírtam elviselni a perzselő pillantásodat.

- Sosem futok egy nő után sem, ők jönnek hozzám - közölted, aztán hátat fordítva sétáltál ki a teremből. Megpillantottam előtted Pablot aki halálra rémült fejet vágott és téged olyan dühvel méregetett ami engem is megrémített. Még egyszer visszanéztél rám és elmosolyodtál. Direkt csináltad igaz? - Nadine, hosszú órákat fogunk mi még azzal eltölteni, hogy leizzasszuk egymást.

Döbbenten néztem rád, aztán fordultam barátom felé aki megvetéssel a szemébe nézett engem. Mégis miért csináltad ezt? Mi volt vele a célod? Miért akartad féltékenyé tenni a legjobb barátomat?

I.

I. fejezet

Amikor az éneklő Nadine-t figyelte, elvarázsolva már akkor tudtam, hogy vigyáznom kell rá. Nem csak magam miatt és az érzéseim miatt, hanem miatta, nem akartam, hogy megbántsa. Hiszen a popsztárok csak ahhoz értenek, nem? - Pablo De Larosa

A színpad előtti sorban ültem Kay és Pablo mellett, a harmadik jelenetet gyakoroltátok, ami a tükörterem után van. A szereped szerint a barátaiddal bulizol, lányok vesznek körül, még sem érzed jól magadat. Nem vagy boldog és nem érdekelnek a lányok. Jól adtad elő, ment neked a szerep. De ezt Pablo számlájára írtam hiszen ő írta a forgató könyvet. Először nem akarta megmutatni a tanárnőnek, de én rábeszéltem. Tudtad, hogy szerelmes volt belém? Persze, hogy tudtad. Sosem kedvelted őt. Akkor még nem tudtam miért viselkedsz így vele, csak később jöttem arra rá, hogy zavart a tudat, hogy nem tudod én hogyan érzek iránta. A sors fintora volt, hogy két fiú harcolt értem. Mint valami elrontott szerelmes történet. Az lett volna a miénk? Egy tragikus végű színdarab? A hajó pedig a színmű helyszíne volt?

- Nadine készülj, most jössz a buliba - kiabált oda Miss Collins aki elvarázsolva figyelt téged. Biztos volt a dolgában, tisztában volt azzal, hogy veled sok jegyet fog eladni és fedezni fogja a költségeket. Az iskola csak a felét fizette a színdarabnak, úgy voltak vele pár gimis bénázására nem sokan kíváncsiak. Tévedtek, mindannyian. A szerep szerint a bárban vagytok ahol éneklek, a zongora mellé sétálok és elkezdek egy dalt, amiről te felismered a lányt akinek kiöntötted a lelkedet. Egyedül ezt a dalt írtam meg a darabhoz, mikor elkezdtem énekelni, kiestél a szerepedből. Láttam rajtad, hogy nem érdekel már a szerep. Csak hallgattad ahogyan lágy hangon éneklem a sorokat amiket a nem létező szerelmemhez írtam. Nem tudom, hogy a szerep miatt vagy, mert így éreztem de végig a szemedbe néztem.

- We all are dreamers on our way (Mindannyian álmodunk a magunk módján) In a world where we're not meant to stay (Egy olyan világban, ahol nem azok vagyunk, amit állítunk) Together we can make it all (Együtt bármit megtehetünk) The secret is in you (A titok benned van) It's love (A szerelem az) - egyet előrébb léptem és mélyen a barna szemeidbe néztem, elfelejtettem, hogy hol vagyok. Akkor gondoltam először azt, hogy gyönyörű csillogó szemeid vannak. Balra fordítottam a fejemet és folytattam a dalt, a legnagyobb beleéléssel. Mikor végeztem meghajoltam, elindultam egy irányba és vártam, hogy visszaránts hiszen Nate így tett volna, de te csak továbbra is egy helyben álltál és lefagyva figyelted azt a pontot ahol énekeltem. Mindenki téged nézett, eddig akkora magabiztossággal álltál a színpadon és tetted a dolgodat, hogy mindenkit ledöbbentett a bakid. Mert hibáztál. Hagytad, hogy magával ragadjon az előadásom, öreg hiba. Ennyi év tapasztalattal nem kellett volna ilyen hatással lennem rád. Nem gondolod azt, hogy az életünk fura titka az, hogy a dalokkal mindig többet elmondunk, mint a szavakkal? Mert én hiszek benne, hogy nem véletlen kezdődik és végződik minden egy dallal. De a mi életünkben melyik dal adta meg a kezdő hullámot? Ez vagy talán más? Én sejtem, de biztosra nem tudom és nem is fogom tudni. Ahhoz tudnom kéne, hogy te mikor figyeltél fel rám. Az első próbán? Elfogod egyszer árulni nekem?

Kedvenc kelekótya tanárnőm rögtön észrevette a lefagyásodat, úgy gondolom ő ismert itt téged a legjobban. Pedig veled sosem beszélt sokat, csak annyit amennyit a darabhoz kellett.

- Nadine ez az egy dal van csak meg igaz? - kérdezte kedves mosollyal az arcán, de én átláttam rajta, tervezett valamit. Erre már te is felkaptad a fejedet és zavartan vetted észre, hogy a legtöbb ember téged bámul, még én is.

- Igen, de miért? - félve vettem el a tekintetemet rólad és néztem Collins felé.

- Mivel egy igen híres énekes erősíti a csapatunkat, aki jól ért a dalszerzéshez, ezért arra gondoltam ti együtt megírhatnátok az összes dalt. Együtt - nyomatékosította a terveit, tudtam. Annyira éreztem! Nem akartam veled dolgozni, semmi kedvem nem volt hozzá, hozzád.

- De... - kerestem a szavakat, hogy valahogyan elhessegessem a tervet a tanárnő fejéből, de késő volt. Komolyan gondolta.

- Justin, remélem benne vagy - nézett rád, rajongással. Ezért utáltalak. Nevetséges okokból, de egyszerűen féltem, hogy kitúrsz. Hiszen mindig is én voltam a tanárnő kedvence. A többiek is felnéztek rám, de te megjelentél és mindenki elájult tőled. Miért kellett az életembe furakodnod? Nem hiányoztál, egyáltalán.

- Természetesen - mosolyogtál nyájasan a tanárnőre, aztán felém fordultál és egy kacsintás kíséretében kisétáltál az előadóból.

***

- Na, jó valaki tudja, hogy miért van egy hatalmas tengerjáró luxus hajón Bieber? Meg, hogy miért íratták be az itteni gimibe? - kérdeztem Pablot és Kayt miközben a fedélzet legfelső szintjén ültünk a bárnál és a medencénél. Én mangós koktélt ittam, Kay pedig epreset. Pablo pedig egy adag sültkrumplit evett.

- Elvileg a managment megunta a sok balhét, kifordult önmagából. Úgy gondolták, hogy jót tesz neki egy új környezet és egy kis változás. Így hát itt van, velünk - magyarázta meg az itt léted titkát Kay, ami nem is volt igazán titok. Tudod, mikor a szüleim úgy döntöttek, hogy nincs elég idejük rám, de van elég pénzük ezért beíratnak egy iskolába, ami a tengeren van. Nem gondoltam volna, hogy az élet összehoz veled. Szoknom kellett a tudatot, hogy Justin Bieber az osztálytársam.

- De mit keres a darabban? - kérdezte Pablo, ez lett volna a következő kérdésem, mert az nem érdekelt volna, hogy az iskolába jársz. Az zavart, hogy a darabomban vagy, az életemben. A színjátszó kör volt az én igaz családom, de ha te is ott voltál, jelentéktelennek éreztem magamat, mintha a szüleim küldtek volna téged, hogy ne legyek boldog.

- Gondolom Miss Collins mikor megtudta valamit kitalált, hogy rávegye - tippelt Kay és megvonta a vállát. De rosszul, hiszen az előadás előtt derült ki az igazi oka, ami igen meglepő volt, még számomra is.

- Emlegetett szamár - fintorgott Pablo, hátra fordultam és téged pillantottalak meg, két másik sráccal a színjátszóból. Csak egy fürdő nadrág volt rajtad, mindenki megbámult, még a negyvenes nők is csorgatták rád a nyálukat. Tisztában voltál vele, hogy milyen hatással vagy az emberekre? Biztos vagyok benne, hogy igen. A fölényességet az arcodról nem tudtad letörölni. Mikor megálltál előttem nem csak én lepődtem meg, hanem mindenki más.

- Ötkor a színpadnál találkozunk - mondtad, a gúnyos mosolyt nem tudtad levakarni az arcodról.

- Legyen inkább hat, dolgom van - mosolyogtam szelíden, aztán felálltam. Elsétáltam az egyik napozó ágyig, ahol levettem a ruhát és kifeküdtem napozni. Nem tagadhatom le, de élveztem ahogyan végig mérsz és elakad a szavad. Tetszett a testem látványa, igaz? Jó érzés volt, hogy ilyen hatással vagyok rád. Imádtalak kínozni. 

Prológus

Prológus

Mindenki tudta, hogy ez a darab nehezebben fog létre jönni mint hittük. Nem csak a színpadon fogjuk látni a szívek harcát, hanem a színfalak mögött is. - Kay Jensen.

Két éve történt, én mégis úgy emlékszek mindenre mintha tegnap éltem volna át minden pillanatát. Az első találkozásunkat, már akkor tudtam, hogy csak a baj lesz veled.  Mozgalmas napnak néztük elébe, hiszen el kellett döntenünk ki fogja játszani a páromat, Nate szerepét. A tanárnő túlságosan izgatott volt. Senki sem tudta miért, aztán bejelentette, hogy egy új tanuló érkezett a tengeri gimibe, aki tökéletes a szerepre. Döbbent csend keletkezett a teremben. Én a zongoránál ültem és lassan felemeltem a fejemet, hogy a tanárnőre lessek.

- Miss Collins, én bízom önbe és nem is akarok beleszólni a munkájába, de biztos abban, hogy ez a titokzatos fiú jót tesz a darabnak? - tudtam, hogy a többiek félnek megszólalni, ellent mondani kedvenc tanárunknak. De én mindig is a határozottságomról voltam híres, ezt te nagyon is jól tudod. Az első naptól kezdve tudtad a gyenge pontomat, mert te  vagy az. Mindig is te voltál a gyengém.

- Hidd el Nadine ő a tökéletes választás. Hiszen Nate a darabban egy menő srác, akiért minden lány oda van de a végén... - kezdte a darab mesélését amit mindenki jól ismert, amikor meghallottam egy furcsán ismerős hangot. A te hangodat.

- De a végén beleszeret az egyszerű bár énekesnőbe - fejezted be helyette. Nagy sóhajtás kíséretében hátra fordultam. Ott áltál, tökéletesen beállított hajjal, felhúzódott szemöldökkel és gúnyos mosollyal az arcodon mértél végig. - Ami szerintem elég nagy gyengéje a történetnek, hiszen ha Nate annyira nagy menő és tökéletes akkor mégis mit láthat egy olyan lányba, mint Julie? Hiszen a forgató könyv szerint a srác bárkit megkaphatna... Nem értem miért a lúzer kell neki.

- Mond csak te nem hiszel a szerelemben? Lehet, hogy Nate tökéletes, de mégis Julie egyszerűsége és bája fogja meg, mert meglátja azt a lányban akit senki más. Amúgy meg ha már vitatkozunk a szereplők szerelmében, a lány választhat a gazdag, beképzelt és a kedves és a törékeny srác közül. Mégis a hólyagot választja - magyaráztam neked idegesen és alig érezhető éllel a hangomban. Már itt kiéleződött az, hogy teljesen más a nézőpontunk a világban. Sosem értetünk egyet.

- Ez nevetséges, Julie csak jól járt a sráccal. Megkapja az amerikai álmot - felsétáltál a színpadra és hanyag mozdulattal a zongorának támaszkodtál. Barna szemeidet mélyen az enyémbe furtad. Mintha csak a pillantásoddal akartál volna meggyőzni. A lányok a teremben visszatartott lélegzettel bámultak téged. Elaléltak a látványodtól. Én voltam az egyetlen lány a terembe aki nem esett hasra tőled és ez téged idegesített. Zavart, hogy nem vagy olyan hatással rám, mint a többiekre. Megszoktad, hogy a lányok eléd vetik magukat, hogy minden mozdulatodat árgus szemekkel figyelik. De én csak mosolyogva figyeltelek és a szemem tele volt utálattal. Irántad.

- Tényleg azt hiszed, hogy Nate főnyeremény? Vagy csak azért mondod, mert te játszod?

- Azért véded Julie-t, mert te alakítod? - kérdésre kérdéssel válaszoltál. Ezt mindig is utáltam benned, feldühített. Válaszolni akartam neked, mikor Miss Collins tapssal jelezte, hogy fejezzük be. Már akkor világossá vált mindenki számára, hogy nem fog könnyen menni a közös munka.

- Olvassuk fel azt a jelenetet, amikor Nate és Julie beszélget az tükörterembe és nem látják egymást. A harmadik sortól, hajrá! -  mosolygott kedvesen a tanárnő, bár nem tudta milyen nehezemre esik leülni a színpadközepére neked háttal, nem értünk össze de mégis közel voltál. Hallottam ahogyan veszed a levegőt. Aztán Matt betolta a kétoldalú tükröt közénk.

- Nem hittem volna, hogy egy idegennek kiöntöm a lelkemet és ennyire jó érzés lesz. Mintha a lelki társam lennél - kezdted a szöveget, már az első sorttól tudtam, hogy jó színész vagy. Annyira tökéletesen adtad elő a zavarodott srácot, vagy nem szerepet játszottál? Tényleg így éreztél?

- Ezt inkább úgy fejezném ki, hogy létezik a világban egy ember aki a lelked elveszett darabja. Akivel kiegészítettek egymást - nehezemre esett ennyi érzelemmel beszélni, nehezemre esett úgy előadni magamat, mintha elvarázsoltál volna.

- Zavar a tudat, hogy nem láthatlak - A szerep szerint a tükörrel szembe fordulsz és oda teszed a kezedet. Tudtam, hogy közben vágyakozó arcot vágsz, mintha életed szerelme ülne a másik oldalt. Pedig egyikünk se hitt a szerelemben, te se és én se.

- Félek ha meglátnál nem éreznél úgy, mintha én lennék az elveszett feled - suttogtam halkan, én is feltérdeltem, szembe fordultam a tükörrel és oda tettem a kezemet ahol te vagy. Hallottam a többiek halk lélegzetét. Aztán halk tapsot ami egyre hangosabb lett. Sikerünk volt, már akkor arattunk. Ledobtam a szövegkönyvet és felálltam. Szememmel megtaláltam Kayt aki fura mosollyal az arcán bámult... téged. Úgy gondoltam te is őt bámulod, de nem. Engem néztél. Azzal a fura és idegesítő mosolyoddal.

- Ez aztán tényleg a Szívek Harca lesz - nézett rám hirtelen Kay és egyenesen a szemembe nézve mondta. Akkor még nem tudtam, hogy érti legjobb barátnőm. De később beigazolódott, hogy igaza volt. Te rájöttél már akkor a szavai jelentésére? Vagy csak te is később ébredtél rá, mint én? Annyira kevés dolgot tudok az érzelmeidről, amiket akkor éltél át. Oly keveset tudok rólad, még mindig. Miért nem meséltél soha sem nekem? Miért nem avattál be abba, hogy mit gondoltál rólam mikor először megláttál?