VIII.

Sziasztok!

Igazából a fejezetben Justin ismét a régi. Vagy mégsem? Gréti reméljük, teljesen megkavartunk most már Justinnal. Jó olvasást mindenkinek!

Flóra és Vivi

VIII. fejezet

A kezét szorongattam, közben azon töprengtem, mennyire félreismertem Justint, ebben a két hétben. Hülyén viselkedett, ahogyan Pablo is. Elkerülhettük volna, hogy Nadine összetörjön, de mind féltünk az igazságtól. – Kay Jensen

Ott ültem veled szemben, s nem tudtam megszólalni. Akartam, a fejedhez kellett volna vágnom, hogy egy szemét vagy. Idegesítő, szexmániás, kedves és aranyos, de önző! Mégsem tettem. Helyette csak bámultam rád. Kay futott Pablo után, pedig nekem kellett volna, Justin! De nem, amikor megindultam, te az öledbe húztál, s a hátamat simogattad. Furcsa voltál. Nem akartam elhinni, hogy kicsit több mint két hét leforgása alatt megváltoztál. Most sem tudom felfogni, hogy miért dőltem be neked, de akkor aranyos voltál.

Sóhajtva keltem ki az öledből, majd elindultam a barátom után. Tudnom kellett, hogy mi játszódik le benne. Csak úgy nem csalódhatott bennem, hiszen a barátom volt, meg kellett volna értenie, de ő elfutott.

- Hagyd, Nadine! – kiabáltad utánam, s a kezem felé nyúltál. Elrántottam onnan, majd megráztam a fejem. Nem akartam maradni. Ha ez Pablonak gondot okozott, oka volt, így ott hagytalak. Milyen rosszul is tettem. Emlékszel, ahogy utánam rohantál? Ideges voltál. Nem értettem miért. Ma már jól tudom, mert te tisztában voltál azzal a kis ténnyel, hogy Pablo szerelmes belém. Miért nem mondtad el az első percben? Mennyi mindent megkönnyíthettél volna. De nem, te csak szakadatlanul jöttél mellettem, ökölbe szorított kezekkel.

Amikor megláttam a folyosónkon a barátaimat, odafutottam. Pablo meredten nézett rám, míg Kay csak megcsóválta a fejét. Vajon akkor ő is tudta azt, amit te már az első percben? Nem? Szerintem sejtette.

- Pablo, én… - kezdtem bele, de te mellettem termettél és arrébb löktél. Meglepődve néztem rád, hiszen Kay volt aki elkapott, de nem is foglalkoztál velem, egyszerűen a barátom képébe másztál, dühösen bámultál rá.

- Ha még egyszer ilyet vágsz a képébe kicsinállak! Megértetted? – morogtad. Justin, abban a pillanatban elhittem, hogy megvernéd. De reménykedtem, hogy nem teszed.

- Mi az Bieber, talán félsz? – kérdezte felhúzott szemöldökkel. Visszafojtott lélegzettel vártam a válaszod, de csak megrántottad a vállaidat.

- Kettőnk között az a probléma, hogy nekem a teste kell, muszáj megszereznem, míg te a szívét akarod. Csak nem veszed észre a nyilvánvalót,  ő nem szerelmes beléd. Sajnálom a lelked, de ha mégis megszerzed, amit akarsz, gondolj arra, hogy én már előtte élveztem a közös perceinket – kacsintottál rá. Meghökkenve hallgattam a fojtott szavaidat. Minden egyes mondatodat komolyan gondoltad, bennem pedig összetört valami. Kezdtem elhinni, hogy jobb vagy, mint amilyennek az elején gondoltalak, de tévedtem. Akkor tényleg belém rúgtál  Justin. Soha senki nem taposott el még így. Álltam ott és vártam, hogy észrevedd mi csúszott ki a szádon. Amire felém fordultál a haragod eltűnt barátom iránt, inkább magadra voltál mérges, teljesen jogosan. Én is az voltam rád. Miként képzelted ezt? Komolyan azt hitted, hogy bedőlök ennek a maszlagnak, végig? Nem tudom, nem ismerem a gondolataidat, de egy nap két ütést is kaptam, miattad. Pablo csalódottsága ugyan fel sem ért a te vallomásod fájdalmával, de mind a kettőért te voltál a felelős.

- Tudod Justin, egy féreg vagy – jelentette ki Kay mély higgadtsággal. A kezemet szorította, tudtam, hogy ideges. – Azt hittem komolyan gondoltad az egészet.

- Hagyd csak, Kay. Justin Bieber csak ahhoz ért, hogy beletaposson az emberek szívébe. Nem fontos, hogy a barátaival, a szerelmével, a családjával csinálja ezt. A lényeg, hogy ismét megbántott valakit. Ő maga Bieber – sóhajtottam. – Remélem jól szórakoztál – suttogtam.

- Nadine, én nem akartam ezt mondani – magyarázkodtál.

- Szánalmas vagy, Bieber! Fogd fel! – kiabálta el magát Pablo. Rá kellett néznem, majd vissza rád, hogy megállapítsam, egyikőtök sem jobb a másiknál.

- Te meg se szólalj! A képembe ordítod mindenki előtt, hogy bedőltem Justinnak, mélységesen csalódtál bennem és kiderül, hogy nem is én voltam a hibás! Jó barát voltam, de te mindvégig csak azzal törődtél, hogy kivel kell harcolnod, értem. Nevetségesek vagytok! – ordítottam Pablo képébe. Megszorítottam barátnőm kezét, majd sarkon fordultam és ott hagytunk titeket. Szánalmasnak éreztem magam, nem tudtam kiben kellene a hibát keresnem. Magamban, vagy benned? Netalántán Pabloban? Lehet, hogy ő volt a rossz barát, de fájt, hogy összevesztem vele. Nem mondta a szemembe, mennyire oda van értem, inkább veled versenyzett. De te, te ott ütöttél meg, ahol a legjobban fájt, a szívemben.

Halkan lépdeltem Kay mellett, ő csak belém karolva sétált velem, vezetett a hajón. Azt sem tudtam hova, nem is érdekelt. A lényeg egy volt: titeket ne lássalak. A szemeimet áztatták a könnyek, de hiábavaló volt. A szívem fájt, a torkom összeszorult és a légzésem akadozott. Pánikba estem, hogy ezen a napon mindent elveszítettem.