IV.

IV. fejezet

Furán viselkedett, mintha elvarázsolódott volna. Nem a földön járt és ez Justin műve volt. - Kay Jensen

Elvesztem ajkaid kényeztetésében. Forró volt és vad, minden percét élveztem. De akkor még ezt nem vallottam be. Érintéseid nyomán kirázott a hideg. Piszok jól csináltad. Reflexszerűen simítottam végig a felsőtesteden. Belőled pedig egy jól eső sóhaj tört ki. Élvezted? Rád is olyan hatással volt, mint rám? Sürgetően vetted le rólam a pólót. Alul az anyag kicsit elszakadt, de egyáltalán nem bántam. Egy perce felnéztél rám és vártál. Meggondolhattam volna magam. Te hagytad volna. Ezt pedig tiszteltem benned. De akartam, akartalak. Egy puszit nyomtam a köldököd alá. Mély levegőt vettél és egyetlen mozdulattal levetted a melltartómat. Idegesen vártam a következő lépésedet, de melleim helyett a nadrágom gombjához nyúltál. Kínzóan lassan húztad le rólam. Türelmetlen voltam, akartalak. Végig simítottál a combomon. Mélyen belenéztél a szemembe. Engem pedig pofán vert a felismerés. Majdnem oda adtam magam neked. Már az első napon. Felültem és reszketve kapkodtam fel a ruháimat. Döbbenten figyeltél, még sem állítottál meg. Már az ajtónál jártam, mikor visszanéztem. Barna szemeid csillogtak a vágytól, mégis kételyt láttam benne. Mire gondoltál akkor? Mi járt a fejedben  Tudod örülök, hogy nem tettük meg. Sokkal emlékezetesebb volt az első alkalom.

- Sajnálom - mondtam nagyon halkan. Beletúrtál a hajadba és idegesen sétáltál közelebb.

- Nem szórakozhatsz velem, Nadine - hangod rekedt volt, de mégis feldúlt. Szexre vágytál, elhitettem veled, hogy lefekszem veled. De nem önként, nem akartam hiú reményeket éltetni.

- Majd találsz mást, aki eléd veti magát.

- De én téged akarlak. - Neki löktél az ajtónak és erőszakosan túrtál bele a hajamba. Nem akartam a szemedbe nézni, de vonzott. Már akkor a hatásod alatt voltam. Túlságosan szexi voltál.

- Sosem fogsz megkapni - ráztam meg a fejemet. - Én nem az a lány vagyok, Justin.

- Túlságosan hasonlítunk - suttogtad. Igazad volt. Lehet, hogy teljesen más volt a nézőpontunk, a természetünk mégis hasonló. Még egyszer végig néztem izmos felsőtesteden, aztán zaklatottan hagytalak magadra. Rengetegszer elgondolkoztam azon mi lett volna, ha akkor lefekszem veled. Talán sosem szerettünk volna egymásba. Csak egy újabb trófea lettem volna. Nem mutattad volna meg az igazi énedet. A sebezhető Justint. Miattad tanultam meg értékelni az életet. Teljes ember lettem. Ezért örökre hálás leszek neked és magamnak, mert volt annyi eszem, hogy akkor visszautasítottalak.

Belépve a kabinomba Kayt pillantottam meg aki az ágyán ülve olvasott. Csak neked volt saját kabinod, szobatárs nélkül. Szerettem barátnőmet, akkor mégis szívesebben lettem volna egyedül. A szívem hevesen vert és csak ajkaidra tudtam gondolni. Nem foglalkozva barátnőm kérdő pillantásával kezdtem dúdolni az első dalt, ami eszembe jutott. "Szeretkezzünk úgy, mint a gorillák." Ezt a sort nem tudtam kiverni a fejemből és önkénlenül is a te arcodat láttam. Nehezen jöttem rá de érted mindent eldobtam volna az akkori életemből. Nem csak a szerelmem lettél, hanem a legjobb barátom is.

- Pablo keresett - zökkentett ki Kay a csókod emlékéből. Elgyengítettél Justin. - Elég zaklatott volt.

- Bieber miatt - tudtam, hogy beszélnem kell vele, nem akartam elveszíteni. Túlságosan fontos volt számomra. De mérges volt rám, mert azt hitte, hogy beálltam a sorba és én is elalélok tőled. Nem járt messze az igazságtól. De akkor még ő sem sejtette, hogy beléd szeretek. Szerintem ezt senki se tudta.

***

Reggel az első dolgom volt megkeresni Pablot. Az étkezőben ült a szokásos asztalunknál és Deannel beszélgetett. Amikor észrevette, hogy közeledek állkapcsa megfeszült és elhallgatott. Mikor oda értem, nem ültem le, csak intettem, hogy kövessen. A folyóson szó nélkül öleltem át. Kis habozás után viszonozta. Fontos volt nekem, te ezt pedig nagyon is jól tudtad. Ezért akartál elszakítani tőle. Féltékeny voltál.

- Miért rohantál utána? - tette fel hirtelen a kérdést. Féltem, hogy rákérdez mit csináltunk. De az igazságot mégsem mondhattam el.

- Figyelj, ne foglalkozz vele. Csak egy elkényeztetett sztárocska. Aki azt hiszi mindent megkaphat. De engem nem fog - biztosítottam róla. De akkor még nem tudtam miként érez irántam. - Te vagy a legjobb barátom. Az egész földkerekségen.

- Tudom - sóhajtott és egy mosolyt varázsolt az arcára.

- Szeretlek - ez nekem természetes volt. Viszont sosem akartam kétes jeleket küldeni felé.

- Én is, téged - mondta ki nehezen én pedig, ismét karjaiba bújtam. A válla fölött észrevettelek és az arcodon láttam, hogy hallottad az utolsó két mondatot. Tudom, hogy itt döntötted el, hogy tönkre teszed Pabloval a barátságomat. Túlságosan elszánt voltál. Ettől pedig megijedtem.