VII.

Halihó!

Elképesztőek vagytok! Nem csak azért, mert ha nem ajánljuk fel a megjegyzések fejében az azonnali folytatást, ti akkor is írtok nekünk, hanem mert a rajongóinknak nevezitek magatokat! Eszméletlenek vagytok. Köszönjük. Jó olvasást kívánunk, ha valami hiba van a részben, netalántán nem tetszene ordítsatok, ugyanis Flórát napok óta nem érem el, így nem tudom mi a véleménye erről a fejezetről.

Flóra és Vivi

VII. fejezet

Láttam a mosolyukat, az egymás felé tett kedves gesztusokat, és az én szívem ott tört ketté, ahol az övék eggyé vállt. – Pablo De Larosa

Másnap fáradtan és nyűgösen keltem. Kay nem volt a kabinban, nem tudtam miért, de volt egy olyan sejtésem, hogy nem akart a szemem elé kerülni. Elkészültem a suliba, majd arra felé vettem az irányt, de amint elértem a folyosónk végét, te ott vártál rám. Elmosolyodtam, kedves vigyorod láttán. Megrántottam a vállamat köszönés kép, nem tudtam mit tehetnék. A lábad elé nem akartam feküdni, de nem is akartam veled bunkó lenni. Érezted a bizonytalanságomat? Tudtad, hogy kételyek gyötörnek? Talán te is pont így éreztél? Nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy te leküzdöttél minden gátat, mert a következő tetted meglepett. A kezem után nyúltál és összekulcsoltad ujjainkat. Meglepődve pislogtam rád. Hirtelen döntésed nyomán, most én vigyorogtam.

- Azt hiszem Bieber, te megéred a pénzed – kacagtam. Te is felnevettél, majd megrántottad a vállad. Igazat adtál nekem. A suli felé folyton valami hülyeséggel fárasztottál, én pedig csak nevettem és nevettem. Emlékszel? A vicceid szörnyűek voltak, de azokban a pillanatokban élveztem, hogy veled lehetek. Boldog voltam, pedig nem adtam neked semmit. Nem kérted érte a testem, bár most már okosabb vagyok, tudom, hogy a szívem kellett. Ki gondolta volna akkor? Te? Talán. Én viszont semmiképp.

- Ma is próbálunk? – kérdezted felhúzott szemöldökkel.

- Holnap Justin. Ma fáradt vagyok – sóhajtottam. Majdnem ásítottam egyet, de nem akartam megmutatni, hogy mennyire kimerültem a tegnapi randi során. – Mi ez a csend? Elkéstünk? – kérdeztem összehúzott szemöldökkel. De te csak a fejedet ráztad és megnézted az időt, ami tényleg igazat adott, időben voltunk. Beléptél a terembe, magad után húzva, de ott csak Kay és a tegnap látott szőke lány ült, csendben beszélgetve.

- Sziasztok – köszöntünk mind a ketten. Ők csak mosolyogva összenéztek, majd ránk, és szint úgy köszöntöttek minket. – Mi ez? Ma nincs tanítás? – kérdezted tőlük, mire elmagyarázták nekünk, hogy a héten nem is lesz, mert a tanárnő megbetegedett.

- Meséljetek már, könyörgöm! – sóhajtotta Kay vágyakozva. Felnevettem és leültem hozzájuk. Te is, mellettem foglaltál helyet, olyan közel, hogy amikor a kezed hozzáért az enyémhez kirázott a hideg. Rám vigyorogtál. Justin, gondoltad volna, hogy már ekkor ennyi haladást elértél nálam? Nem? Pedig teljesen kezdtem beléd habarodni. Erre pedig Kay és Leila hívta fel a figyelmem, a nézésük égetett. Rosszul éreztem tőlük magam. Te nem? Engem a pír öntött el, az átható tekintetüktől.

- Jártok? – kérdezte Leila. Nem tudtam akkor még, hogy a barátod, de nyomban bemutatkozott, miután észbe kapott, majd újra nekünk szegezte a kérdést. Kétségbeestem. Rád pillantottam, de te is csak engem néztél. A bátorságod valahol kint maradt az ajtó előtt. Felsóhajtottam. Szükségem volt egy kis biztatásra, úgy éreztem a terem egyre melegebb, s szűkösebb. A combodon pihentetett kezedért nyúltam. Rettegtem, hogy ha nem szorítod meg elájulok, de te megtetted. Olyan szorosan szorítottad, hogy éreztem mennyire megijedtél te is.

- Nem – suttogtam. Muszáj volt valamit kinyögnöm és te csak ültél ott. Direkt csináltad? Nem akartad elvenni tőlem a döntés jogát? Igazad volt, így volt jó. Amire kiértünk a teremből, mind a négyen, már örültem neki. A lányok elköszöntek tőlünk, majd felmentek az étterembe ebédezni. Én pedig még reggelizni sem reggeliztem, akkor.

- Te nem szeretnél enni? – kérdezted mosolyogva. – Lehetne ez is egy randi.

- Justin, én… - suttogtam. A szemedbe néztem. Elvesztem bennük. Te pedig csak mosolyogtál, a letörölhetetlen Bieber mosollyal, s magad elé állítottál. Közelebb léptél és a jobb kezedet az arcomra simítottad. Egy pillanatra be kellett hunynom a szemeimet, annyira jól esett. A bal tenyered a derekamon állapodott meg. Meg akartál csókolni? Érezted, hogy erre várok? Tudom, hogy érezted. Még sem tetted meg.

- Semmi gond, Nadine. Már két héttel ez előtt eldöntöttem, hogy harcolok érted. Egy randi nem elég, hogy igent mondj. Megértem, ezért most eljössz velem reggelizni – mosolyogtál. Felnevettem határozottságodon.

- Én az előbb bocsánatot akartam kérni, erre te újra meghívsz randizni. Elképesztő vagy, Bieber – kuncogtam. Felnevettél, majd adtál a homlokomra egy puszit és újra kézen fogva vezettél magad mellett, az újabb randevúnkra.

Jól éreztem magam veled reggeli közben. Persze mind a ketten tudtuk, hogy az egész iskola minket bámul, sőt Leila és Kay is, de nem érdekelt egyikünket sem. Élveztem a kedvességed, a humorod és, hogy lassan kezdesz megnyílni előttem. Nem azt a beképzelt bunkót mutattad, mint az elején. Sokkal türelmesebb és édesebb voltál. Ez az éned kezdett a szerelem mélyébe taszítani, de ekkor még nem vettem ezt észre. Te igen, te is ezt érezted?

- Köszönöm szépen – mosolyogtam rád, mikor megettünk mindent. Bólintottál, majd a hátam mögé meredtél, felhúzott szemöldökkel és önelégült képpel. – Mit nézel? – Fordultam én is arra, s megláttam Pablot közeledni. Amint megállt mellettünk a kezedet a combomra simítottad. Tudtam, hogy ez az érintés nem nekem szól. Megakartad mutatni a barátomnak, hogy nyert ügyed van. 

- Azt mondtad, hogy te nem fogsz az ágyában kikötni. Csalódtam benned – mondta Pablo, rezzenéstelen arccal. A tüdőmben rekedt a levegő. Soha senki nem mondta még nekem, hogy csalódott bennem, s ez is a te hibád volt, de főként az enyém. Elcsesztem. 

VI.

Sziasztok, ma már másodszor! Jó olvasást kívánunk, reméljük tetszik.

Flóra és Vivi

VI. fejezet

 Kay és én mindent megtettünk azért, hogy egy tökéletes és romantikus estét tölthessenek el együtt. Justin akarta őt és nem csak egy éjszakára, mint a többi lányt. Azt akarta, hogy a barátnője legyen. Tőle ez pedig ritka volt, pont ezért akartam mindent megtenni érte. Azért, hogy boldog legyen a legjobb barátom. - Leila King

Tegnap este eltudtalak egy kicsit felejteni, jól éreztem magam és végre úgy éreztem, hogy minden tökéletes. Kay-jel a bárnál ültünk, beszélgettünk és csak ittuk a finomabbnál finomabb koktélokat. Végre egy csajos estét tölthettünk el ketten. Persze nem tudtam elkerülni, így mindent elmeséltem barátnőmnek. Azt, hogy mennyire idegesítettél, hogy megvesztem érted, hogy vágytam a csókodra, az érintésedre. De menekültem előled, később jöttem csak rá, hogy az érzésektől féltem, nem tőled. Rettegtem, hogy ez az egész felül kerekedik rajtam, pontosan ezért akartam minden kézben tartani. Én akartam irányítani. Nem engedhettem ezt át neked.

A kabinunkba ültünk Kayyel és rájött az öt perc. Kitalálta, hogy ő most szépen felöltöztet és kisminkel. Engedtem neki, miért is ne? Hiszen akkor még nem tudtam, hogy nem csak az unalom miatt csinálja ezt. Céljai voltak, amihez neked is közöd volt. Hihetetlen, hogy milyen naiv voltam akkor és még csak eszembe se jutott, hogy ti ketten, vagyis hárman mesterkedtek valamiben.

Ott ültem az ágyon és néztem ahogyan barátnőm egymás után dobálja ki a ruhákat a szekrényemből. Tudtam, hogy nekem kell mindent visszapakolnom, mert ő lusta lesz. De nem foglalkoztam vele, hagytam hadd élje ki a gyermeki énjét.

- Tökéletes! - kiáltott fel boldogan és egy piros szoknyát mutatott fel és egy fehér topot. Megráztam a fejemet hevességén. Úgy nézett ki mintha egy ötéves gyerek lett volna. Talán a lelke még mindig az volt. Leültem és hagytam, hogy a hajamat oldalra fonja. Neked akart szépé varázsolni, hogy még jobban meg akarj szerezni. Egyetlen egyet nem értettem akkor este és még ma se, mit láttál bennem amiért akartál, Justin? Hiszen nem tettem semmit, csak ellenséges voltam veled.

Miután Kay végzett és felöltöztem csodálkozva néztem a tükörben lévő önmagamat. Szép voltam, tetszett a látványom. Olyan lány nézett vissza rám aki méltó volt ahhoz, hogy a barátnőd legyen. De nem akartam az lenni, nagyon nem.

- Gyere mutatok valamit - ragadta meg a kezemet barátnőm, ellenkezni se volt már időm, mert mikor észbe kaptam a folyóson húzott végig. A próbaterem felé. Nem szóltam egy szót se, de kíváncsi voltam hova visz. Észrevettem az ajtó mellett egy szőke lányt, mikor megpillantott minket gyorsan benézett a terembe, utána pedig arrébb sétált és kacsintott egyet, Kayre. Itt kezdtem elveszteni a fonalat. Fogalmam sincs miről volt szó, nem tudtam, hogy mit terveztek. Összezavartatok rendesen. Cseles voltál, túlságosan.

Kay kinyitotta az ajtót és belökött rajta. Nagyokat pislogva néztem körül a termen és azt hittem a lélegzetem is eláll. Hihetetlen volt, hogy ebben a te kezed is benne volt. Félhomály lepte el az egész szobát, a színpad mécsesekkel volt kivilágítva. Ott álltál egy megterített asztal mellett. Fekete nadrágban és fehér ingben. Ellenállhatatlanul festettél. A döbbenettől megszólalni se tudtam. De hirtelen olyan harag járta a testemet. Átvertetek  ez pedig fájt. Megfordultam és próbáltam kinyitni az ajtót, de az be volt zárva. Nagyot sóhajtva néztem vissza rád. Nem csináltál semmit, csak csendben figyeltél. Minden mindegy alapon sétáltam fel a színpadra. Elmosolyodtál és óvatosan a kezemért nyúltál. Gondolkozás nélkül fogtam meg, magadhoz rántottál, mélyen beszívtam az illatodat  Édes voltál és azt éreztem törődsz velem. Még sem akartam erről tudomást venni. Ott álltunk egymást ölelve, elvesztem a pillanatban. Romantikus volt az egész helyzet, de nevetséges is. Hiszen sosem voltam az a fajta lány aki egy ilyen gesztustól elalél, te pedig nem az a srác voltál aki ilyet tesz egy lányért. De megváltoztattuk egymást.

- Csak eljöttél velem randizni - sutyorogtad a nyakamba, megráztam a fejemet. Igazad volt, randiztam veled. Pedig egyáltalán nem akartam. Nem akartam tőled semmit.

- Galád módon ide csaltatok - hátra léptem egyet és mérgesen néztem rád. Láttam, hogy megijedtél, hogy elkezdek üvölteni veled. De nem akartam tönkre tenni az estét. Ha már ennyit fáradoztál értem. Leültem az asztalhoz nem foglalkozva jelenléteddel. Követted a példámat. Meg sem szólaltunk, de ez a csend nem volt kínos, kellemes volt.

Halkan beszélgettünk miközben megettük az ételt, jól éreztem magam veled. Minden olyan meseszerű volt, csak mi ketten léteztünk a világban. Itt jöttem rá, hogy te nem az a srác vagy akinek mutatod magad. Egy maszkot viseltél, Justin. Amit nehezen tudtál levenni magadról. Miután befejeztük az evést leültél a zongora elé és egy lágy dallamot kezdtél el játszani. Megborzongtam és csak hallgattam a dalt. A hangod csodásan szólt, elvarázsoltál. Lassan közelebb lépkedtem és leültem melléd. Elbűvölve figyeltelek, egyszerűen nem értettem magamat. Túlságosan odáig voltam érted. De nem értettem miért. Mit éreztél akkor este? Boldog voltál? Vagy csak elégtételt éreztél?

- Köszönöm ezt az estét - szólaltam meg halkan, küldtél felém egy édes mosolyt. Hirtelen egy száll vörös rózsát tettél a zongora billentyűire. Elvettem és megszagoltam. Közelebb hajoltam hozzád és egy puszit nyomtam az arcodra. Elakartam hajolni, de nem hagytad. Egy lágy, gyengéd és lassú csókot leheltél ajkaimra. Velem pedig megfordult a világ. Boldog voltam akkor. S ezt is neked köszönhettem.

4# Díj

Köszönjük a díjat NdaCicushka♥ -nak. (:

Szabályok:
1. Írj magadról 10 dolgot!
2. A jelölő minden kérdésére őszintén válaszolni kell!
3. Tegyél fel te is 10 kérdést a saját jelöltjeidnek.
4. Küld tovább 10 embernek! ( Akitől kaptad azt alap, hogy nem lehet visszaküldeni )

10 dolog rólam /Vivi/
- Ma épp kint voltam sétálni, s majdnem megfulladtam az allergiától.
- Tegnap fejeztem be a Mentsük meg Júliát! című könyvet, amit imádtam.
- Szent Johanna Gimi rajongó vagyok.
- Könyv fanatikus vagyok, a könyvesbolt a kedvenc helyem a Plázában.
- Meg kell néznem a Nagyfiúk 2-t a mozikban.
- Imádok fényképezni.
- Csoki illatú testápolóm van.
- Mickey egeres kártyát kaptam, anyutól. Imádom.
- Szeretem a magas sarkúkat.
- Ha ezt a bejegyzést, Eszti elolvasta, akkor tudnia kell, hogy imádom a hülye fejét.

10 dolog rólam /Flóraa./
- Szeretek gonoszabb karaktereket írni.
- A barátom véletlen elszakította az "I love Cortez"-es karkötömet.
- Nem rég volt a 18. szülinapom.
- A meglepetés bulimon beledobtak a medencébe.
- Két testvérem van, egy éves a húgom a bátyám pedig 20.
- Alig várom, hogy megjelenjen a Csontváros a mozikban.:)
- Utálom a mazsolát.
- Forma1 rajongó vagyok
- Mario Gomez a kedvenc focistám.
- A szobám tele van poszterekkel és képekkel.


Válaszaim /Vivi/
1. Kedvenc könyvsorozat?
SZJG
2. Legszebb fiú név?
Marcell
3. Legszebb lány név?
Zoé
4. Kedvenc szín?
Zöld
5. Háziállatod?
Roxy, farkaskutya
6. Falunap v. koncert?
Koncert
7. Twilight v. TVD?
TVD
8. Szeretnéd, hogy a blogod megjelenjen könyvként is?
Nem.
9. Szereted a misztikus lényekről szóló dolgokat?
Igen.
10. Kedvenc színészed?
Adam Sandler

Válaszaim /Flóraa./
1. Kedvenc könyvsorozat?
Szent Johanna Gimi
2. Legszebb fiú név?
Zsombor
3. Legszebb lány név?
Bori
4. Kedvenc szín?
Kék
5. Háziállatod?
Két kutya.
6. Falunap v. koncert?
Koncert
7. Twilight v. TVD?
Egyik sem.
8. Szeretnéd, hogy a blogod megjelenjen könyvként is?
Nem igazán.
9. Szereted a misztikus lényekről szóló dolgokat?
Igen.
10. Kedvenc színészed?
Adam Sandler

Kérdéseink:

1. Ki a kedvenc férfi karaktered?

2. Egy hónapban hány könyvet olvasol el?

3. Mi a kedvenc sorozatod?

4. Milyen zenéket szeretsz?

5. Szoktál könyvtárba járni?

6. Mi a szerencse számod?

7. Van példaképed, ha igen ki az?

8. Egyszere hány könyvet olvasol?

9. Mi a kedvenc ételed?

10. Mi a kedvenc meséd?

Akiknek küldjük:

molni♥

••Macy Claudia Morrow♥••
▲MEZY'Sgirl.♡
Diana
Mila
FantasyGirl
Bea
Dream
Cassy Crockett 
Rigó Mirtill

V.

Sziasztok! Tudjátok itt az ideje kicsit a fejezetek előtt is beszélgetnünk veletek. Eddig azért nem tettük, mert ki gondolta volna, hogy itt is mellettünk álltok majd és olvasni fogtok minket. De megtörtént, így meg szeretnénk ezt köszönni. A fejezet alá a véleményetekre, mint mindig, most is kíváncsiak vagyunk, szóval hajrá! Ha kapunk négy megjegyzést, akkor azonnal hozzuk a fejezetet, ha nem akkor a megadott időpontban, oldalt kiírtam.

Flóra és Vivi

V. fejezet

Élveztem a műsort, amit nyújtottak, de mind a kettejükön látszottak az eltelt idő nyomai. Fáradtak és nyűgösek voltak. Ezért örültem, hogy segíthettem rajtuk. – Kay Jensen

Vészesen közel volt az a perc, hogy becsengessenek és te belépj azon a hülye ajtón. Még egy ajtóra is mérges voltam, miattad. Feltudod ezt fogni? Nevetséges voltam.

- Nadine, itt vagy lelkileg is? Pár napja csak mosolyogsz és szitkozódsz. – Rázta meg csalódottan Kay a fejét. Ott helyben elszégyelltem magam. Normális voltam? Biztosan nem, hiszen megbántottam Pablot, majd Kay-t, csak is miattad. Elvarázsoltál két hét leforgása alatt. A próbák csendesek voltak, feltűnt, hogy amióta ott hagytalak a kabinodban csak vigyorogtál és hozzám sem szóltál? Talán azt vártad, hogy én kezdeményezzek? Nevetséges voltál, én csak örültem a hiányodnak.

- Sajnálom, tényleg. Amint ma végzünk Justinnal elmehetnénk napozni, vagy mit tudom én – sóhajtottam. – Tudod mit? Este menjünk el koktélozni, rám fér.

- De csak akkor ha mesélsz – szögezte le és egy pillanatra le kellett hunynom a szemem, hogy ne vágjam a barátnőm képébe az azonnali válaszom, hogy nem.

- Persze. – Bólintottam. Elmosolyodott a válaszomon, majd előre fordult, ahol beléptél a Tanár nővel az ajtón. Két hete folyton ezt csináltad és én még sem untam meg. Rühelltem, ahogy mosolyogj, mégis ezek a pillanatok voltak a legjobbak a napjaimban. A próbák elenyésző kedvet vittek csak az életembe, hiszen ott a többiek árgus szemekkel figyelték minden mozdulatunkat, várták mikor robban a bomba kettőnk között. De nem így történt, egyszer sem álltam le veled vitatkozni. Nem hiányzott senkinek, s a képedet nézve te is ügyködtél valamin.

- Ha lehet akkor ma gyorsan átvesszük az összes szöveget, összeolvassuk még egyszer. De ha kérhetlek titeket ne hibázzatok, mert egy hónap múlva előadás és tökéletesnek kell lennie.

Persze egy hónap múlva már nem akartam leszállni a hajóról, de addig ez volt minden vágyam. Csak ezt a négy hetet kellett kibírnom veled egy fedélzeten. Mégis te mit gondoltál, mikor a tanár szembesített ezzel az időponttal? Sürgetett az idő, ugye? De te megoldottad, olyan profi voltál. Észrevetted azt, amit én nem, a közös vonásokat. Mert én csak a szenvedélyre, a vágyra összpontosítottam, téged pedig ez nem érdekelt többet. Itt jöttem rá, mikor a többiek az órák után elkísértek minket a színpadra, a zongorához, majd magunkra hagytak minket. Mindenki sok sikert kívánt a közös éneklésekhez. Kérdem én, a legjobb barátnőm, hogy lehetett ilyen nyugodt, ekkor? Persze így utólag rájöttem, hogy te mindenkit az ujjaid közé csavartál…

- Melyikkel kezdjük? – kérdezted mosolyogva. Leültél a zongorához, de én csak megálltam melletted. – Megírtál minden dalt? – tudakoltad. Tisztában voltál vele, hogy  a kettőnk munkáját végeztem a hetekben, csak azért mert nem akartam veled írni, de ma muszáj volt próbálnom veled. A Tanár nő, így is hallani akarta az összes számot, a te előadásodban is, együtt énekelve.

- Egy hiányzik. Nem tudtam megírni, mikor Nate elmegy. Egyszerűen fogalmam sincs mit kellene beleírnom. Szólni akartam már neked, hogy írd meg, de mivel ma úgy is találkoztunk gondoltam már mindegy – magyarázkodtam. Soha életemben nem magyaráztam ki semmit, neked végképp nem akartam, mégis megtettem. Vigyorogtál mint a vadalma. Egy pillanatra elmosolyodtam, majd leültem melléd. – Te énekelsz, én zongorázom – jelentettem ki ellentmondás nem tűrően. Miért is kellett volna nekem énekelnem, mikor ez most rólad szólt? A te karaktered érzéseire volt szükségünk, ha pedig akkor nem gondolsz a helyzetébe, soha nem szeretek beléd. Olyan tökéletes voltál, ahogy ott énekelted, ami a szívedből szólt, gyönyörű hangod volt, még ma is az. Ahányszor csak meghallottam beleremegtem. A sorok csak úgy jöttek maguk után és gyorsan körmöltük is le a magunk feladatát. A dal mesés lett. – A címe? – kérdeztem, amikor befejeztük. Csillogó tekinteteddel egy pillanatra rám néztél. Nem mosolyogtál, olyan voltál mintha te ezt már átélted volna, Nate büszke lehetett rád Justin, mert méltón játszottad a szerepét.

- Stay – suttogtad, majd megköszörülted a torkod és elmosolyodtál. A kezemre simítottad a tiedet. – Miért nem beszélsz velem, Nadine? – kérdezted könnyedén, legalább is annak akartál látszani, egyszerű, normális srácnak, de nem tudtál becsapni. A hangod keserű volt és én ezt akkor nem akartam betudni egy ténynek.

- Justin nincs miről beszélgetnünk!

- De, ha kicsit is akarnál velem lenni! – Néztél rám mérgesen. Elképedve vettem észre, hogy egyre csak felhúzod magad, így az én idegszálaim is kezdtek megfeszülni.

- Nem érted meg, hogy nem akarok? Mi nem világos benne? Ennél jobban nem tudlak kerülni, Bieber! Nem fogok az ágyadban kikötni, nem akarok tőled semmit. Mondanám, hogy legyünk barátok, de nem tudok úgy rád nézni. Az egész helyzet kész vicc, és te csak bonyolítanád. Munkatársak vagyunk, ennyi. Ezt pedig fogd fel! Hagyj engem békén! – mondtam higgadtan, de belül fortyogtam. Miért volt ilyen nehéz lekoptatni téged? Miért kellett megnehezítened a józan döntésemet? Komolyan, miért? Én csak normális akartam maradni, nem a híres Justin Bieber egyik szexpartnere vagy a barátnője, akit szétszednek a rajongóid.

Felálltam mellőled és meg sem álltam a kijáratig. Elegem volt, csak fogni akartam a bikinimet és kiülni napozni, beszélgetni a barátaimmal és aludni. De az utolsó, utánam kiabált mondatod, még ezt is romba döntötte.

- Eljönnél velem ma este randizni?

- Kopj le, Justin! – ordítottam vissza, majd a medencéhez rohantam. Amint megérkeztem csak Pablot találtam. – Hol van Kay? – kérdeztem feldúltan. Neki nem akartam elmondani, milyen voltál. Féltem, hogy még mérgesebb lesz rád.

- Amint ötöt ütött az óra elindult érted, de úgy látszik elkerültétek egymást – mosolygott. Furcsa volt, hiszen tényleg nem láttam a barátnőmet. Egyáltalán. Pedig tudtam, hogy ha mégis engem keres, akkor megtalál. De azt az ötletet is kivertem a fejemből, hogy hozzád sietett, pedig nem kellett volna.

IV.

IV. fejezet

Furán viselkedett, mintha elvarázsolódott volna. Nem a földön járt és ez Justin műve volt. - Kay Jensen

Elvesztem ajkaid kényeztetésében. Forró volt és vad, minden percét élveztem. De akkor még ezt nem vallottam be. Érintéseid nyomán kirázott a hideg. Piszok jól csináltad. Reflexszerűen simítottam végig a felsőtesteden. Belőled pedig egy jól eső sóhaj tört ki. Élvezted? Rád is olyan hatással volt, mint rám? Sürgetően vetted le rólam a pólót. Alul az anyag kicsit elszakadt, de egyáltalán nem bántam. Egy perce felnéztél rám és vártál. Meggondolhattam volna magam. Te hagytad volna. Ezt pedig tiszteltem benned. De akartam, akartalak. Egy puszit nyomtam a köldököd alá. Mély levegőt vettél és egyetlen mozdulattal levetted a melltartómat. Idegesen vártam a következő lépésedet, de melleim helyett a nadrágom gombjához nyúltál. Kínzóan lassan húztad le rólam. Türelmetlen voltam, akartalak. Végig simítottál a combomon. Mélyen belenéztél a szemembe. Engem pedig pofán vert a felismerés. Majdnem oda adtam magam neked. Már az első napon. Felültem és reszketve kapkodtam fel a ruháimat. Döbbenten figyeltél, még sem állítottál meg. Már az ajtónál jártam, mikor visszanéztem. Barna szemeid csillogtak a vágytól, mégis kételyt láttam benne. Mire gondoltál akkor? Mi járt a fejedben  Tudod örülök, hogy nem tettük meg. Sokkal emlékezetesebb volt az első alkalom.

- Sajnálom - mondtam nagyon halkan. Beletúrtál a hajadba és idegesen sétáltál közelebb.

- Nem szórakozhatsz velem, Nadine - hangod rekedt volt, de mégis feldúlt. Szexre vágytál, elhitettem veled, hogy lefekszem veled. De nem önként, nem akartam hiú reményeket éltetni.

- Majd találsz mást, aki eléd veti magát.

- De én téged akarlak. - Neki löktél az ajtónak és erőszakosan túrtál bele a hajamba. Nem akartam a szemedbe nézni, de vonzott. Már akkor a hatásod alatt voltam. Túlságosan szexi voltál.

- Sosem fogsz megkapni - ráztam meg a fejemet. - Én nem az a lány vagyok, Justin.

- Túlságosan hasonlítunk - suttogtad. Igazad volt. Lehet, hogy teljesen más volt a nézőpontunk, a természetünk mégis hasonló. Még egyszer végig néztem izmos felsőtesteden, aztán zaklatottan hagytalak magadra. Rengetegszer elgondolkoztam azon mi lett volna, ha akkor lefekszem veled. Talán sosem szerettünk volna egymásba. Csak egy újabb trófea lettem volna. Nem mutattad volna meg az igazi énedet. A sebezhető Justint. Miattad tanultam meg értékelni az életet. Teljes ember lettem. Ezért örökre hálás leszek neked és magamnak, mert volt annyi eszem, hogy akkor visszautasítottalak.

Belépve a kabinomba Kayt pillantottam meg aki az ágyán ülve olvasott. Csak neked volt saját kabinod, szobatárs nélkül. Szerettem barátnőmet, akkor mégis szívesebben lettem volna egyedül. A szívem hevesen vert és csak ajkaidra tudtam gondolni. Nem foglalkozva barátnőm kérdő pillantásával kezdtem dúdolni az első dalt, ami eszembe jutott. "Szeretkezzünk úgy, mint a gorillák." Ezt a sort nem tudtam kiverni a fejemből és önkénlenül is a te arcodat láttam. Nehezen jöttem rá de érted mindent eldobtam volna az akkori életemből. Nem csak a szerelmem lettél, hanem a legjobb barátom is.

- Pablo keresett - zökkentett ki Kay a csókod emlékéből. Elgyengítettél Justin. - Elég zaklatott volt.

- Bieber miatt - tudtam, hogy beszélnem kell vele, nem akartam elveszíteni. Túlságosan fontos volt számomra. De mérges volt rám, mert azt hitte, hogy beálltam a sorba és én is elalélok tőled. Nem járt messze az igazságtól. De akkor még ő sem sejtette, hogy beléd szeretek. Szerintem ezt senki se tudta.

***

Reggel az első dolgom volt megkeresni Pablot. Az étkezőben ült a szokásos asztalunknál és Deannel beszélgetett. Amikor észrevette, hogy közeledek állkapcsa megfeszült és elhallgatott. Mikor oda értem, nem ültem le, csak intettem, hogy kövessen. A folyóson szó nélkül öleltem át. Kis habozás után viszonozta. Fontos volt nekem, te ezt pedig nagyon is jól tudtad. Ezért akartál elszakítani tőle. Féltékeny voltál.

- Miért rohantál utána? - tette fel hirtelen a kérdést. Féltem, hogy rákérdez mit csináltunk. De az igazságot mégsem mondhattam el.

- Figyelj, ne foglalkozz vele. Csak egy elkényeztetett sztárocska. Aki azt hiszi mindent megkaphat. De engem nem fog - biztosítottam róla. De akkor még nem tudtam miként érez irántam. - Te vagy a legjobb barátom. Az egész földkerekségen.

- Tudom - sóhajtott és egy mosolyt varázsolt az arcára.

- Szeretlek - ez nekem természetes volt. Viszont sosem akartam kétes jeleket küldeni felé.

- Én is, téged - mondta ki nehezen én pedig, ismét karjaiba bújtam. A válla fölött észrevettelek és az arcodon láttam, hogy hallottad az utolsó két mondatot. Tudom, hogy itt döntötted el, hogy tönkre teszed Pabloval a barátságomat. Túlságosan elszánt voltál. Ettől pedig megijedtem.

3# Díj

Köszönjük szépen Fanninak!:)

/Vivi válaszai/

Mi késztetett arra, hogy elkezdj egy blogot írni, blogolni kezdj?
Még az őskorban - nem most kezdtem ezt a szakmát (vagy minek is nevezzem) - volt egy barátnőm, aki megmutatta a történetét, s megtetszett. Egyik napról a másikba ide csöppentem, s vannak olyan pillanatok mikor abbahagynám, de valamikor öröm publikálni a sztorikat, Flórával pedig megéri minden kín.
Ad valami napi szinten inspirációt az írásra?
A kedvem. Ugyanis ha van kedvem írok, ha nincs hagyom a francba. Régen ezt munkahelyként fogtam fel, s elfelejtettem, hogy szórakozásból írok, így visszatértem az alapokhoz, írok amikor nekem tetszik. Persze tudom, hogy ez nem mindig jó, főleg az olvasók miatt, de van magánéletem.
Előre átgondolod a történetet vagy csak spontán jönnek az ötletek?
Általában előre átgondolom mi lesz az első tíz fejezetben, de utána maguktól jönnek az ötletek.
Milyen az áloméleted?
Nincsenek álmaim. Szeretek a jelenben élni.
Hogy éled át a nagyobb bántásokat, sértéseket, amik téged érnek?
Nem szoktak bántani. De ha mégis, egy rossz szótól is kitudok bukni. Fájnak és rosszul esnek, de ezeket sosem mutatom.

/Flóraa válaszai/

Mi késztetett arra, hogy elkezdj egy blogot írni, blogolni kezdj?
Az első blogom még anno 2010-ben íródott, egyszerűen olvastam a sok Nessie-Jake témájú történetet és ez adott egy plusz pontot, hogy elkezdjem.
Ad valami napi szinten inspirációt az írásra?
Nem. Akkor írok amikor kedvem van és azt amit szeretnék. Ezért előfordul, hogy egy új fejezet sokáig tart míg jön, mert közben novellákat írok, vagy mást. Én magamnak írok, a többi csak ráadás.
Előre átgondolod a történetet vagy csak spontán jönnek az ötletek?
A történet alap váza meg van, hogy mik lesznek, de írás közben és adok hozzá új dolgokat. Így egészítik ki egymást.
Milyen az áloméleted?
Amit most élek.
Hogy éled át a nagyobb bántásokat, sértéseket, amik téged érnek?
Ez attól függ milyenenek, kiktől kapom és mennyire fájdalmasak. Ha tényleg mélyen érintenek jobban szeretek elbújni a világ elől és magamba elrendezni. De egy kisebbnél a barátok jól jönnek.

/Kérdéseink/

Hány blogot vezetsz egyszerre?
Amikor megnyitsz egyet előre megírod a sztorit, vagy ahogy felteszed?
Hogyan találtad ki az aktuális történetedet?
Van az írásban támaszod?
Délutáni filmezés barátokkal vagy esti buli?

/Akiknek küldjük/

Lily Morgan
▲MEZY'Sgirl.♡
Leona Goldwin ∞
Lolita
Livi és Nixííh