Sziasztok! Tudjátok itt az
ideje kicsit a fejezetek előtt is beszélgetnünk veletek. Eddig azért nem
tettük, mert ki gondolta volna, hogy itt is mellettünk álltok majd és olvasni
fogtok minket. De megtörtént, így meg szeretnénk ezt köszönni. A fejezet alá a
véleményetekre, mint mindig, most is kíváncsiak vagyunk, szóval hajrá! Ha
kapunk négy megjegyzést, akkor azonnal hozzuk a fejezetet, ha nem akkor a
megadott időpontban, oldalt kiírtam.
Flóra és
Vivi
V. fejezet
Élveztem
a műsort, amit nyújtottak, de mind a kettejükön látszottak az eltelt idő
nyomai. Fáradtak és nyűgösek voltak. Ezért örültem, hogy segíthettem rajtuk. –
Kay Jensen
Vészesen közel volt az a perc, hogy
becsengessenek és te belépj azon a hülye ajtón. Még egy ajtóra is mérges
voltam, miattad. Feltudod ezt fogni? Nevetséges voltam.
- Nadine, itt vagy lelkileg is? Pár napja
csak mosolyogsz és szitkozódsz. – Rázta meg csalódottan Kay a fejét. Ott
helyben elszégyelltem magam. Normális voltam? Biztosan nem, hiszen megbántottam
Pablot, majd Kay-t, csak is miattad. Elvarázsoltál két hét leforgása alatt. A
próbák csendesek voltak, feltűnt, hogy amióta ott hagytalak a kabinodban csak
vigyorogtál és hozzám sem szóltál? Talán azt vártad, hogy én kezdeményezzek?
Nevetséges voltál, én csak örültem a hiányodnak.
- Sajnálom, tényleg. Amint ma végzünk
Justinnal elmehetnénk napozni, vagy mit tudom én – sóhajtottam. – Tudod mit?
Este menjünk el koktélozni, rám fér.
- De csak akkor ha mesélsz – szögezte le és
egy pillanatra le kellett hunynom a szemem, hogy ne vágjam a barátnőm képébe az
azonnali válaszom, hogy nem.
- Persze. – Bólintottam. Elmosolyodott a
válaszomon, majd előre fordult, ahol beléptél a Tanár nővel az ajtón. Két hete
folyton ezt csináltad és én még sem untam meg. Rühelltem, ahogy mosolyogj, mégis
ezek a pillanatok voltak a legjobbak a napjaimban. A próbák elenyésző kedvet
vittek csak az életembe, hiszen ott a többiek árgus szemekkel figyelték minden
mozdulatunkat, várták mikor robban a bomba kettőnk között. De nem így történt,
egyszer sem álltam le veled vitatkozni. Nem hiányzott senkinek, s a képedet
nézve te is ügyködtél valamin.
- Ha lehet akkor ma gyorsan átvesszük az
összes szöveget, összeolvassuk még egyszer. De ha kérhetlek titeket ne
hibázzatok, mert egy hónap múlva előadás és tökéletesnek kell lennie.
Persze egy hónap múlva már nem akartam
leszállni a hajóról, de addig ez volt minden vágyam. Csak ezt a négy hetet
kellett kibírnom veled egy fedélzeten. Mégis te mit gondoltál, mikor a tanár
szembesített ezzel az időponttal? Sürgetett az idő, ugye? De te megoldottad,
olyan profi voltál. Észrevetted azt, amit én nem, a közös vonásokat. Mert én
csak a szenvedélyre, a vágyra összpontosítottam, téged pedig ez nem érdekelt
többet. Itt jöttem rá, mikor a többiek az órák után elkísértek minket a színpadra,
a zongorához, majd magunkra hagytak minket. Mindenki sok sikert kívánt a közös
éneklésekhez. Kérdem én, a legjobb barátnőm, hogy lehetett ilyen nyugodt,
ekkor? Persze így utólag rájöttem, hogy te mindenkit az ujjaid közé csavartál…
- Melyikkel kezdjük? – kérdezted mosolyogva.
Leültél a zongorához, de én csak megálltam melletted. – Megírtál minden dalt? –
tudakoltad. Tisztában voltál vele, hogy
a kettőnk munkáját végeztem a hetekben, csak azért mert nem akartam
veled írni, de ma muszáj volt próbálnom veled. A Tanár nő, így is hallani
akarta az összes számot, a te előadásodban is, együtt énekelve.
- Egy hiányzik. Nem tudtam megírni, mikor
Nate elmegy. Egyszerűen fogalmam sincs mit kellene beleírnom. Szólni akartam
már neked, hogy írd meg, de mivel ma úgy is találkoztunk gondoltam már mindegy
– magyarázkodtam. Soha életemben nem magyaráztam ki semmit, neked végképp nem
akartam, mégis megtettem. Vigyorogtál mint a vadalma. Egy pillanatra
elmosolyodtam, majd leültem melléd. – Te énekelsz, én zongorázom – jelentettem
ki ellentmondás nem tűrően. Miért is kellett volna nekem énekelnem, mikor ez
most rólad szólt? A te karaktered érzéseire volt szükségünk, ha pedig akkor nem
gondolsz a helyzetébe, soha nem szeretek beléd. Olyan tökéletes voltál, ahogy
ott énekelted, ami a szívedből szólt, gyönyörű hangod volt, még ma is az.
Ahányszor csak meghallottam beleremegtem. A sorok csak úgy jöttek maguk után és
gyorsan körmöltük is le a magunk feladatát. A dal mesés lett. – A címe? –
kérdeztem, amikor befejeztük. Csillogó tekinteteddel egy pillanatra rám néztél.
Nem mosolyogtál, olyan voltál mintha te ezt már átélted volna, Nate büszke
lehetett rád Justin, mert méltón játszottad a szerepét.
- Stay – suttogtad, majd megköszörülted a
torkod és elmosolyodtál. A kezemre simítottad a tiedet. – Miért nem beszélsz
velem, Nadine? – kérdezted könnyedén, legalább is annak akartál látszani,
egyszerű, normális srácnak, de nem tudtál becsapni. A hangod keserű volt és én
ezt akkor nem akartam betudni egy ténynek.
- Justin nincs miről beszélgetnünk!
- De, ha kicsit is akarnál velem lenni! –
Néztél rám mérgesen. Elképedve vettem észre, hogy egyre csak felhúzod magad,
így az én idegszálaim is kezdtek megfeszülni.
- Nem érted meg, hogy nem akarok? Mi nem
világos benne? Ennél jobban nem tudlak kerülni, Bieber! Nem fogok az ágyadban
kikötni, nem akarok tőled semmit. Mondanám, hogy legyünk barátok, de nem tudok
úgy rád nézni. Az egész helyzet kész vicc, és te csak bonyolítanád. Munkatársak
vagyunk, ennyi. Ezt pedig fogd fel! Hagyj engem békén! – mondtam higgadtan, de
belül fortyogtam. Miért volt ilyen nehéz lekoptatni téged? Miért kellett
megnehezítened a józan döntésemet? Komolyan, miért? Én csak normális akartam
maradni, nem a híres Justin Bieber egyik szexpartnere vagy a barátnője, akit
szétszednek a rajongóid.
Felálltam mellőled és meg sem álltam a
kijáratig. Elegem volt, csak fogni akartam a bikinimet és kiülni napozni,
beszélgetni a barátaimmal és aludni. De az utolsó, utánam kiabált mondatod, még
ezt is romba döntötte.
- Eljönnél velem ma este randizni?
- Kopj le, Justin! – ordítottam vissza, majd
a medencéhez rohantam. Amint megérkeztem csak Pablot találtam. – Hol van Kay? –
kérdeztem feldúltan. Neki nem akartam elmondani, milyen voltál. Féltem, hogy
még mérgesebb lesz rád.
- Amint ötöt ütött az óra elindult érted, de
úgy látszik elkerültétek egymást – mosolygott. Furcsa volt, hiszen tényleg nem
láttam a barátnőmet. Egyáltalán. Pedig tudtam, hogy ha mégis engem keres, akkor
megtalál. De azt az ötletet is kivertem a fejemből, hogy hozzád sietett, pedig
nem kellett volna.
Sziasztok!
VálaszTörlésNagyon örülök ,hogy ilyen hamar meghoztátok a részt, ami fantasztikus lett. Most is magával ragadott.
Ahh..annyira kíváncsi vagyok mi lesz a folytatás és mi lesz Justinnal és Kayjal....
Remélem a hatodik rész is legalább ilyen gyorsan olvashatom!
xxBekkaxx
Szia!
TörlésIgazából ha egy héten belül többször jelentkezünk fejezettel, akkor az a ti érdemetek. Mi csak a korlátokat szabjuk hozzá. Ha összejön a megadott mennyiség, előbb, mint az adott dátum, örömmel tesszük fel még az nap a következő részt. Így történt ez most is, plusz ma is. Ugyanis meg van a négy megjegyzés, ami azt jelenti, hogy a mai nap kb. egy órán belül várható a 6. fejezet. (:
Legyél is kíváncsi, ha minden igaz, most jön az ami mindenki szívét megmelengeti, legalább is az enyémet biztosan.
Puszi, Vivi
Jó lett csak igy tovább, várom a kövit :)
VálaszTörlésKöszönjük, örülünk, hogy neked is tetszik. Ma már olvashatod is a folytatást (:
Törléskövit kövit kövit léci
VálaszTörlésfolytasd és ne érdekeljen hány megjegyzés van mert nem mindenki szokta..
Jézusom! Nyugalom, ma már olvashatod is a folytatást (:
TörlésNem szoktuk figyelni, hány megjegyzés jön, mert nem ez a fontos számunkra. Egyszerűen ha az olvasók előbb akarják olvasni a folytatást, arra találtuk ki a megjegyzéseket. Ez egy alku, de egy héten belül, úgy is jönne a fejezet, ha senki nem írna nekünk, egy árva betűt sem. (:
Köszönjük a lelkesedésed!
Vivi&Flóraa.
Lányok!
VálaszTörlésRemélem jól telik a szünetetek és minden időt kihasználtok, hogy tökéletes legyen a szünidő!:) Egyébként egy éve kezdtem olvasni a múló szerelmet, milyen gyorsan halad az idő. Hihetetlen!
Régen írtam, ezért bocsánatot kérek. Szégyenlem is magamat. Ezért hát most három fejezet értékelek és kommentálok. Remélem elég kimerítő lesz.
Harmadik fejezet: Én kezdem sejteni mi volt ezzel az egésszel Justin célja, azt akarta, hogy Pablo megtudja a lány az övé lesz, bármi áron. Sikerrel fog járni én ezt tudom. :) Mindenki tudja, csak a kérdés az, hogy hogyan és mikor. Majd minden kiderül, idővel biztosan. A vége pedig, ebből még akármi lehet, de érdekes és izgalmas lesz az biztos. Viszont szerintem nem fognak lefeküdni egymással, még nem. Na meg ha egyszer meg is teszik remélhetőleg a zongora tetején fogják ;)
Negyedik fejezet: Szeretkezünk úgy, mint a gorrilák. Melyikötök Mars rajongó?:D Mert, hogy ez a egyik kedvenc dalom tőle. Imádom azt a pikantériát ami a dalban van. De ez most nem is lényeg. Az eleje egyszerűen még én is belepirultam, miközben olvastam. Én is tisztelem azt Justinba, hogy képes lett volna megállni. De Nadine-nak akkor kellett volna nemet mondania, nem később mikor a fiú elvesztetet az eszét. Ez egy gonosz húzás volt tőle. Nem volt szép. Pablo nekem nem szimpatikus, úgy viselkedik, mintha bármi köze lenne Nadine-hoz. Mintha csak a tulajdona lenne. De nem az! Nagyon nem. Szerintem Justin itt a végén valamit elhatározott magában, egy tervet talált ki. Még én is félek tőle.
Ötödik fejezet: Ugrottunk két hetet az időben, ami nekem nem volt zavaró. Kellett ez ide. Szóval kerülték egymást, nem beszéltek. Nadine menekül az érzései elől, Justin pedig tervezgett. Biztos vagyok benne. A dal pedig, miért érzem azt, hogy ennek később nagy jelentősége lesz? :)
Randi! Kay tuti ez miatt szövetkezik Justinnal, siessetek lányok. Úgy érzem én ma mégegyszer ide látógatok. :)
Puszil titeket, Gréti.
Drága Gréti!
TörlésAmikor Flóra linkelte nekem a blogot, hogy nézzem meg a megjegyzéseket, gondoltam, hogy ma meg kell örvendeztetnünk titeket még egy fejezettel, de arra nem gondoltam, hogy te leszel a 4. kommentáló. Amint megláttam a neved már mosolyogtam, tudnod kell, hogy imádjuk a jó, hosszú megjegyzéseidet. Üditőek! Főleg mert ismered a stílusunkat, így eltudjuk dönteni, hogy tényleg jól vezetjük e a szálakat, a sztoriban.
A szünetünk eddig remek, bár a napokban már egy új történettel foglalkozunk, amit pár héten belül publikálunk is. De psszt, ez titok! ;)
Reméljük a te szüneted is jól telik, s még meglátogatsz minket párszor.
Elképesztő, hogy már egy éve volt. Ilyen gyorsan öregednénk? Emlékszem mikor írtad, hogy 18 éves vagy, akkor talán mi még csak 16-ok voltunk. Fergeteges, hogy repül az idő, nekem már csókolomot köszönnek az utcán! Fergeteges! :D
Uhh ne szégyelld magad! Egyáltalán, mi már annak örülünk, ha írsz nekünk pár fejezet múltán is.
Igen, ebben a történetben a miértek, és a hogyanok a fontosak. A végkimenetele majdnem egyértelmű, így nem is arra koncentrálunk. Justin eléri a célját, volt olyan, hogy mégsem? Én nem tudok ilyenről. Szeretem ezt a karaktert, mert szenvedélyes, de kedves is tud lenni.
Flóra Mars rajongó, bár én is szeretem őket, de ő sokkal jobban. Szóval ez a mondat az ő érdeme. Nadine-t pont én kevertem abba a helyzetbe, így Flórának okosan kellett kihoznia a slamasztikából, s egyetértettem, mikor Nadine rábólintott a szex-re, mikor Justin meg akart állni. Ugyanis akkor nem lett volna életszerű, ki hallgat folyton az agyára? Na jó én, de én - Flóra szerint - külön lény vagyok. Érzelmi analfabéta. Én is szeretem! Kedves mi? :D A valódi szex pedig el fog jönni, de többet nem mondhatok ;)
Pablo olyan semmilyen, gonoszabb karakter, de ezt Nadine nem veszi észre, ki tudja meddig...
Örülök, hogy az időugrás nem volt zavaró, mert kellett. Muszáj volt, s azt hiszem eléggé kifejtettem, hogy ebben a két hétben nem történt változás, de még a szenvedély apró szikráiról sem maradtunk le.
A dalt azért nem fejtettük ki, mert a végén lesz a legnagyobb jelentősége.
Randi! Talált süllyedt, pipa ;) Elmondom, hiszen kb. egy óra múlva úgy is olvashatjátok :D
Látogass is, mert Flóra már elkezdte a folytatást! (:
Ölel téged, Vivi&Flóraa.