XI. fejezet
Életemben
először éreztem ilyet, s féltem, hogy elcseszem. Együtt kellett összehoznunk
valami olyat, ami mind a kettőnknek új, s ismeretlen. - Justin Bieber
Reggel arra ébredtem, hogy az arcomat
simogatod, kellemes érzés volt, de abban a pillanatban tudtam, hogy valamit
nagyon elcsesztünk. Lassan nyitottam ki a szemeimet, próbáltam hozzászokni a
világossághoz, s a mozdulatlanság megnyugtató csendjéhez. Olyan volt az a
reggel, mintha újjászülettem volna. Mellettem voltál, a tenger nem hullámzott
alattunk, így bebizonyosodott számomra, hogy én kellek neked. Nem rohantál
máshoz, pedig megtehetted volna, itt a szárazföldön könnyen máshoz futhattál,
de nem tetted. Kicsattanó örömmel, s fájó végtagokkal fordultam feléd az
ágyban. Nem tudtam miként kerültem oda, de sokkal kényelmesebb volt, mint a
földön aludni.
- Jó reggelt - mosolyogtál rám. Felkuncogtam
csillogó szemeid láttán. Hihetetlen volt az egész.
- Lekéstük az iskolát… - morogtam
szórakozottan. Nem nagyon érdekelt, inkább tényként mondtam, mintsem
kérdésként. Abban a pillanatban csak te voltál a fontos. Most is így van
Justin. Örömmel fordulok feléd, ha gondom van, vagy hiányzik az igazi élet, te
ezt megadod nekem.
- Anyu betelefonált, hogy egy napig kikért
minket, így este nyolcig maradhatunk itt, de ha addig nem érünk oda, kirúgnak
minket. Szerintem a tanárnőt, így is felbosszantottuk, ma nélkülünk kell
próbálnia.
- Holnap főpróba, Justin. Vissza kell mennünk
- sóhajtottam. Felkönyököltem, majd feléd másztam, a takaró alatt. Nem volt
rajtad ruha, egy pillanatra összeért az ágyékunk, s éreztem mennyire kívánsz
engem, de akkor nem volt megfelelő az időpont. Persze, tudtam, hogy
legszívesebben magad alá görgetnél, s megcsókolnál, de nem tetted. A kezeidet a
derekamon pihentetted, úgy markoltad mintha féltél volna. Talán így volt? Nem
akartad, hogy ott hagyjalak? Kétségeid voltak? Nekem is, de már fele annyi sem,
mint tegnap. Egy nap alatt, egyetlen randi kellett ahhoz, hogy kiűzd a
félelmeimet a fejemből, mert bárhogy is nézzük, azok csak ott léteztek. A
szívem a tied volt már az elejétől fogva. Esküszöm nem akartam, ahogyan te sem,
de olyan megnyugtató volt veled lenni, mint amikor színészkedtem.
- Nyugodj meg, kérlek - suttogtad a szemeimbe
nézve, majd felvezetted az egyik kezed a tarkómra, s magadhoz húztál. -
Szeretlek, Nadine - motyogtad az ajkaimba, majd megcsókoltál. Lefagyva hagytam,
hogy azt tegyél velem, amit akarsz. Nem hittem a fülemnek. Azt mondtad, hogy
szeretsz. Soha, senki nem mondta ezt, főleg nem egy fiúm. Hihetetlen volt,
Justin. Eltudod hinni, hogy mennyire? - Fontos vagy nekem - mosolyogtál, mikor
elváltak ajkaink. Döbbenten néztem végig az arcodon, az összes apró
rezdülésedet megfigyeltem. Ajkaid mosolyra húzódtak, szemeid csillogtak, ahogy
engem figyeltél, s a homlokodon összefutottak a ráncok. Izgultál a válaszom miatt?
Pedig nem kellett volna, én is így éreztem, de nem voltam képes ezt a tudtodra
adni, szavakkal nem. Közelebb hajoltam hozzád, majd újból megcsókoltalak. - Mit
csinálunk ma?
- Amihez kedved van, s nem, nem fogunk az
ágyban fetrengeni, azon kívül gondoltam - nevettem. Az arcod megnyúlt, majd
elnevetted magad. Bólintottál, s ismét megcsókoltál.
Az egész napot a házban töltöttük, persze,
hiszen veled nem mehettem ki a nyilvános helyekre, de akkor nem is érdekelt.
Emlékszel, hogy nem is olyan rég mennyire kiborultam ez miatt? De már nem
fontos, mindig megtudtál győzni, hogy a lényeg, a kettesben együtt töltött idő,
s nem az, hogy hol vagyunk.
- Lassan indulnunk kell - motyogtam. A
karjaidba bújva néztem a Tv-t, míg te a hajamat simogattad, s a színes
tincseimmel játszottál. Remekül éreztem magam egész nap. Teljesen feloldottam a
közeledben, jó érzés volt csak úgy pihenni, veled. Te is ezt érezted? Remélem…
- Még van fél óránk, mit csináljunk addig? -
kérdezted felhúzott szemöldökkel, s magaddal szembe fordítottál. Belenéztem a
szemeidbe, amik vágytól ködösek voltak, de nem akartam lefeküdni veled. Tudtam,
hogy fékezhetetlen vagy, a tudtomra adtad aznap párszor, s ezt a mai napig
tudom. De akkor naiv voltam, így eltoltalak magamtól, s kiszálltam az öledből.
Összeszűkült szemekkel néztél, miközben végigsétáltam a nappalin, s
összeszedegettem a ruháim, majd magamra kapkodtam őket.
- Induljunk, jó? - kérdeztem, mire te
morogtál valamit, de felkeltél és összekészülődtél. Amint mindennel készen
voltunk, megfogtam a kezedet, de téged ez cseppet sem érdekelt. Úgy viselkedtél
mint egy kisgyerek, akinek nem teljesítették az egyik vágyát. Talán így is
volt, de nem éreztem magam ezért gonosznak. Egy kapcsolat nem csak a te vágyaid
kielégítéséről szól, így örömmel vettem a kudarcodat. Lehet, hogy az én
érzéseimet is figyelembe vetted aznap, de te kerültél előnybe. - Meddig hisztizel? Mert ha sokáig, akkor
inkább holnap el sem megyek a próbára.
- Nem sokáig, de mondjuk ha velem aludnál
jobban viselkednék.
- Nem fogom az egész éjszakámat
szeretkezéssel tölteni, Justin - morogtam. Elnevetted magad, s közelebb húztál.
Ajkaimra adtál egy puszit, majd mosolyogva öleltél meg.
- Csak aludj velem.
- Nem fogok - nevettem fel, mikor
lesegítettél a repülőről, majd gyorsan elkezdtem rohanni a kabinom felé.
Tényleg nem aludtam veled. Megérdemelted a hisztid miatt… Megtanultad, hogy
kettőn áll a játék, a mai napig így vagyunk ezzel.
Hát sziasztooook!:)
VálaszTörlésHát a mai nap sem 16-a de megérte várni eddigg.
Tetszett, hogy ebben a részben jobban kifejtetted az érzéseket, úgy mondd mélyebbre tekinthettünk a kapcsolatukban, na meg Justin perverz ötleteibe.
Összességében nagyon aranyos, jó rész lett! :D
Vàrom a kövit, kitartás a sulihoz ölel titeket:
xxBekkaxx
Halihó!
TörlésElnézést, de kicsit elvagyok havazva, múlt héten is, s most is. Betegeskedem, így szívás. De igyekszem :D
Örülök, hogy tetszett. Reméltem, hogy valami ilyesmi jön le a fejezetből. Köszönöm. (:
Sietek, neked is Bekka :D
Ölel, Vivi
Hello Lányok!
VálaszTörlésŐszinte leszek fogalmam sincs hova írtam utoljára, így csak fel vázolom az érzéseimet a történettel és a közelgő véggel kapcsolatban.
De kis regényt és hatalmas búcsú szöveget majd az epilógushoz fogok írni.
Így azt kell mondanom, hogy meg vagyok elégedve a két főszereplő változásával és egymásba szeretésével. Olyan szépen fejtettétek ki az eseményeket. Öröm volt olvasni Nadine és Justin egymásra találását. Mind a mellék szereplők, mind a két főszereplő szerethető és jól kidolgozott volt.
Oh, és a zongorás rész! Imádtam!
Tudjátok rájöttem arra, hogy ti Justin Biebert tudjátok a legjobban megformázni és nem tudom ez miért alakult így ki. De valahogy ő az a ember aki nektek jól áll. Ha lehet így mondani.
Tudjátok, hiányozni fog. De tudom, hogy még sok-sok új történettel kecsegtetni fogtok.
Kíváncsian várom az utolsó részeket. És - csodálatos mondat kezdés - bocsánat azért, hogy most elég rövidre fogtam, de tudjátok lassan nyolc óra és még csak húsz perce értem haza. Viszont meg ígértem, hogy ma írok ide is. Így mielőtt bele vetem magam skpeolásba, írtam nektek. :)
Gréti
Drága Gréti!
TörlésMi sem tudjuk, de nem ez a lényeg, hanem, hogy itt vagy. (:
Örülünk, hogy ez a véleményed, mi sem gondoltuk, hogy ilyen részletesen letudjuk vezetni a szerelmüket, hogy átérezhető legyen. A zongorás rész már a legelején tervben volt, szóval remek, hogy tetszett.
Valahogy mindig JB-nél kötünk ki, ne kérdezd miért...De szeretünk róla írni. Most már Flóra imádja a legjobban - pedig egyik blogot sem így kezdte. Amint haladunk kicsit a két új blogunkkal, napvilágot fog látni egy újabb Justinos blog, de addig elég annyi, hogy az sem sablonos. (:
Reméljük tényleg neked lesz igazad, ugyanis lassan kiöregszünk, legalábbis nagyon úgy vesszük észre. De míg élvezzük itt vagyunk. :D
Semmi gond, várunk az utolsó pár sornál is. :)
Ölel, Vivi&Flóraa