III.

III. fejezet

Tudtam, hogy bent van a szobájában, láttam. Ha Justinnak ez kell, akkor megkapja… Én leszek az a lány, aki megvédi őt, bármi áron. - Leila King

Annyira dühös voltam rád. Egyszerűen nem hittem el, hogy ennyire nagyképű és beképzelt lennél, de nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, ugyanis Pablo fülébe is beültetted a bogarat, miszerint mi össze fogunk feküdni. Az arcán láttam az eltökélt vadászösztönt, megijedtem. Felfoghatatlan volt számomra, hogy ezt váltsam ki a barátomból, de te ezt is kihoztad mindenkiből. Most már tudom, hogy direkt csináltad, hogy féltékeny voltál, zavart a helyzetünk. Pedig tényleg csak barátok voltunk.

- Ez meg mi volt? – kérdezte Pablo, de én is ugyanolyan értetlen tekintettel néztem rá. Nem tudtam rájönni mit kéne most cselekednem vagy mondanom, így megrántottam a vállam, s utánad iramodtam. Tudtad jól, hogy követlek igaz? De te végigsétáltál a hajó fedélzetén, anélkül, hogy hátra néztél volna a kiabálásomra. Szemét dolog volt tőled, de nem bánom, most már nem. Miért is bánnám? Ami egyszer megtörtént az az életem része marad, a múltam és ezt el kellett fogadnom. Nehéz volt, de sikerült. Követtelek a kabinodig, be kell vallanom remek tervet szőttél ki ellenem, alig pár perc alatt, és akkor még csak le sem esett, hogy direkt csinálod. Milyen naiv voltam, bár akkor sem reméltem tőled a legjobbakat, hiszen a viselkedésed felháborító volt velem szemben.

- Justin! – kiáltottam utoljára a hátadnak, de te becsuktad a kabinod ajtaját, én pedig pár másodpercig csak néztem. Eldöntöttem, hogy ha már idáig loholtam utánad akkor beolvasok neked. Ne hidd már azt, hogy pár órája itt vagy és minden a tied. Pedig így volt, minden – de legfőképpen én – már ekkor a tied volt. – Bieber! Engedj be! – kopogtattam az ajtódon. Emlékszel milyen hangos volt? A kezem belefájdult, de nem adtam fel. Legalább öt percig várattál és én már kezdtem feladni, de akkor megjelentél egy szál törülközőben. Látnom kellett volna a képemet. Tudtam, hogy csak pislogok rád, mint egy idióta, de a látványod lenyűgözött  Ezt utáltam benned majdnem a legjobban, a másik elviselhetetlen képességed a nagyképűséged volt. Annyira elegem volt abban a pillanatban belőled, hogy csak felakartalak képelni, de éppen akkor jelent meg egy fiatal lány a folyosón, így belöktelek és becsaptam magam után az ajtót. Nevetséges tett volt, a kezedre játszottam, most már tudom.

- Ide figyelj te öntelt, nagyképű, idióta, seggfej! Elegem van belőled és az… - kezdtem el kiabálni az arcodba, mikor tenyereddel befogtad a számat és elvigyorodtál. Már abban a másodpercben törtem a fejem a kiszabaduláson, ami nem lett volna nehéz, ha nem kapcsolsz időben és nem fordítasz háttal, a felső testednek. Így könnyen rabul ejthettél és szoríthattál magadhoz. Éreztem minden egyes lélegzetvételedet a nyakamba, oda szuszogtál. Direkt, ugye? Csak, hogy megőríts vele… Be kell vallanom sikerült, még ha nem is mutattam. Ügyeltem rá. Nem akartam még egy olyan reakciót produkálni, mint mikor kinyitottad az ajtót. Elmorogtam egy káromkodást a tenyeredbe, de te észre sem vetted. Csak a nyakammal törődtél, belélegezted a parfümöm és édesen belemosolyogtál a nyakamba. Édesen? Ezt mondtam volna? Most már igen, belátom, az voltál. De akkor rohadt pipa voltam rád. Mit képzeltél magadról?

- Maradj bébi, az a csaj hozzám jön – suttogtad a fülembe, s adtál rá egy puszit. Elmorogtam a nem publikus válaszom, majd engedtem, hogy tolass velem és leültess az ágyadra. A nagy Justin Bieber ágyán ültem, s csak pislogtam rád. Előttem álltál és vigyorogtál.

- Jus! Nem vagy éhes? – kérdezte kicsit hangosabban az ajtó előtt álló lány, ma már tudom, hogy Leila volt az. Nevetséges, hogy előle rejtegettél, de ekkor ezt nem tudtam, így csendben tűrtem, míg elmegy és te nem válaszolsz neki.

Amint minden hang elhalt, ismét csak rám figyeltél. Megköszörültem a torkomat, s eléd álltam.

- Na, ide figyelj Bieber! Nem gondoltad komolyan, hogy csak úgy befogod a szám, miközben hozzád beszélek, ugye? Mert ha mégsem képzelődtem az előbb, akkor még nagyobb hülye vagy mint hittem! – beszéltem hozzád higgadtan. Nem kiabáltam. Rájöttem, hogy felesleges, a felére oda sem figyelsz. Miért néztél olyan átható pillantással? Talán a következő tettedet ezzel magyarázod? Nem tudom, de mikor közelebb léptél, s én hanyatt estem az ágyon, megrémültem. Jól néztél ki, és ritkán félek egy pasitól, de te veszélyes voltál. A szexis mosolyod és a tested megtévesztő volt, a nagyképűségeddel szemben, rám is hatottál.

- Na, mi az bébi? Elakadt a szavad? – kérdezted fölényesen, s a lábaimat széthúzva álltál be közéjük.

- Justin, mi lenne ha felsegítenél? – Próbálkoztam a józanabbik felemmel gondolkodni, de mind’ hiába, te csak álltál felém tornyosulva és vigyorogtál, mint a vadalma. Felsóhajtottam és rájöttem, hogy csak a félelmeim leküzdése hozhatja meg a szabadulásom. Így e szerint cselekedtem. Előre nyúltam, megérintettem a két válladat és magamra húztalak. Tudtam, hogy meglepődtél, láttam rajtad. Be kell vallanom, hogy tetszett az ábrázatod, vicces volt. Majdnem fel is nevettem, majd rájöttem, hogy ez nem lenne helyén való, így tovább koncentráltam a tervemre. A hajadba vezettem az ujjaimat, míg te az oldalamnál kezdted feltűrni a pólómat. Édesen mosolyogtál, nekem pedig nem kellett több, örömest hajoltam az arcodhoz közelebb, s adtam az ajkaid mellé egy puszit. Nem akartalak megcsókolni, nem vágytam rád, csak el akartam innen húzni, tőled messzire. De hirtelen csak azt vettem észre, hogy ajkaid a nyakamon kényeztetnek, majd haladnak fel és le, míg el nem érik az én ajkaimat. Kénytelen voltam becsukni a szemeimet, és elmerülni az édes csókban, amit először kaptam tőled.